Németh Gábor, a #Freeszfe tanára a Klubrádió vendégeként beszélt arról, jelenleg mivel foglalkozik az egyesület. Az interjúban szó esett a kultúra szerkezetének megváltozásáról.

Németh Gábor író, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt tanára jelenleg nyugdíjasként dolgozik a Freeszfe-nél: „Azokkal az osztályokkal találkozom alapvetően, akik az Emergency Exit nevű menekülő programban vettek részt, ami azt jelenti, hogy öt európai egyetemen kapnak diplomát azok az osztályok, akik akkor még odajártak, amikor elkezdődött ez a kálvária, és úgy döntöttek, hogy nem akarnak tovább ott tanulni, és ezért természetesen veszélyeztették a diplomájukat.” Ez az a program, ami a közelmúltban Európai Polgár-díjat kapott.

A kérdésre, hogy másfél évvel az egyetemfoglalás után hogy látja az akkor történteket, úgy fogalmazott: „Az első, ami eszembe jut az az, hogy állítólag arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a francia forradalomról, egy kínai miniszterelnök – nem tudom, hogy melyik – azt válaszolta: „még nem telt el elég idő ahhoz, hogy véleményt formáljak”. Tényleg nehéz mérleget vonni, mert ahhoz valami távolságtartás kéne, ami nekem még nincsen meg. Én igazából egy ilyen fura dermedt, melankolikus csendben létezem. Amiről nyugodt szívvel tudok beszélni, az az élmény természete, amit átélt ez a közösség. Sose gondoltam volna, hogy ezt a fajta tiszta, méltóságteljes, szenvedélyes és ironikus ellenállást megélem, ami az események közepette evidensnek tűnt. (…) Értékek szétverésében gazdag ország vagyunk. Nekem jutott egy a Magyar Napló, aztán jutott a Magyar Rádió és az SZFE. Tulajdonképpen a pályafutásom alatt szépen sorban jöttek egymás után hasonlóan gyalázatos történetek, de eddig nem láttam olyat, hogy több száz ember tulajdonképpen egy mély indulati alapon szerveződő, morális közösségben létezzen.”

Német Gábor azt is elárulta, a Freeszfe Egyesület tagjai között akad, aki továbbra is gyászol és kvázi poszttraumatikus állapotban dolgozik: „Van néhány meghatározó arca az egyetemfoglalásnak, aki gyakorlatilag teljesen visszavonult, pedig korábban nagyon exponálta magát, és vannak, akik (…) az összes energiát, amit az az egyetemfoglalástól kaptak, beletöltik a Freeszfe működtetésébe és heroikus munkát végeznek. Ugye itt rengeteg dolgot kell csinálni úgy, hogy közben az alapvető anyagi feltételek nem adottak. Vannak nagyszerű segítők, mint a CEU, aki több termet is felajánlott nekünk vagy például a Marczibányi téri Művelődési Ház, vagy például a Gödör, ami mindig helyet változtat és most a Király utcában van. (…) Tehát vannak nagyon komoly támogatók, akik nélkül nem tudnánk működni. Emellett mindenféle módon keressük a forrásokat. Például december 12-én lesz egy aukció, amire rengeteg fantasztikus felajánlás érkezett.”

Németh Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy december 8-án, a Berliner Korrespondezen elnevezésű programsorozaton kerül sor a készülő Freeszfe dokumentumfilm új epizódjának premierjére. Az esemény online is követhető. Ezen az alkalmon annak a napnak a felvételeit láthatjuk, amikor Szarka Gábor, az SZFE újonnan kinevezett kancellárja megpróbál bejutni a Vas utcai épületbe. Azt is elárulta, sok-sok terrabite anyag gyűlt össze, a felvételek feldolgozása jelenti a visszatekintést a múltba, de az egyesület tagjai az összes energiájukat a jövő építésébe fektetik.

Németh Gábor azt is elmondta, egészen konkrét következményekkel, hátrányokkal járt az, ha valaki részt vett az ellenállásban. Ezt visszautasított projektek, nem támogatott tervek sora bizonyítja.

Az író szerint ugyanakkor erősödik a független kultúra és több a civil társadalom felől érkező kezdeményezés: „Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ebből az országból valami legyen még egyszer.” Úgy látja, az az alternatív kultúra, amiben szocializálódott és amelynek ágense volt, egyfajta naivitásra és hitre épült, hogy létezhet egy szabadabb jövő. Németh Gábor szerint most nehezebb hinni, az a fajta lendület, ami az ő generációját fiatalként jellemezte, elfogyott: „Ezt jelentős különbségnek gondolom. (…) Minden generációnak szembe kell néznie azzal a korral, amiben megadatott felnőtté válnia és kétségtelen, hogy mindig kicsit más problémákat kell kezelnie. De én azt látom, hogy egyre nehezebb eldönteni, hogy mit akarj, hogy kikkel akard, hogy egyáltalán akarj-e valamit és ha igen, hol akard megvalósítani az elképzeléseidet.”

Németh Gábort Demeter Szilárd nyilatkozatai kapcsán is kérdezték: „Az irodalmi élet nem Demeter Szilárd, hála Istennek. A nyilatkozatai (…) a teljesen értelmetlen, koncentrációs, hatalmi téboly jelenségéhez tartoznak, ami szerintem ráadásul teljesen improduktív. (…) Ezek a láthatóan nagyon tudatosan fölépített provokációk, amik jellemzően olyan szerkezetűek, hogy mond valami nagyon durva és vállalhatatlan dolgot. Aztán elkezdi argumentálni, a mondandójába részigazságokat csempész, ettől elbizonytalanodnak azok, akik először fölháborodtak, hogy hát azért tulajdonképpen ott a negyedik mondatban a zárójelben van valami… Szóval ez szerintem egy tudatosan felépített stratégia, és láthatóan kajáljuk, mint a kacsa a nokedlit, tehát nem tud úgy megszólalni, hogy utána ne legyen irgalmatlan médiahabverés.”

„Mindenképpen rettenetes a helyzet, mégis azt gondolom, hogy ez megint a békafőzés esete, amire az SZFE is példa, és ami arról szól, hogy apró, pici lépésekben emelik a hőmérsékletet, és aztán azt veszi észre az ember, hogy megfőtt. Gyakorlatilag ez zajlik és ez nagyon nincsen rendben. (…) Mi hála Istennek dokumentáltuk azt az eredetileg elég szelíd harcot, amit a fenntartó minisztériummal vívtunk. Szerintem ebből egyszer még születhet egy nagyon érdekes tanulmány, ami arról szól, hogyan napjainkban működik a kultúra és a hatalom, hogyan korrumpál, hogyan von be valamibe gyengéden vagy erőszakosan, hogyan tesz visszautasíthatatlan ajánlatokat. A kultúra természete nem ilyen, nem ehhez a fajta működéshez igazodik, a kultúrát ugyanis nem lehet annektálni, mert az annektáció gesztusa óhatatlanul azzal jár, hogy elkezd burjánozni az, ami még nincs annektálva. Tehát a kultúra menekül a saját szabadságával, természete szerint” – tette hozzá Németh Gábor.

A beszélgetés összefoglalójában némiképp szerkesztettük Németh Gábor szavait.