„Azt a titkos intim viszonyt, ami a befogadó és az alkotó között létrejön, nem tudják elrontani” – Németh Gábor a Freeszferől
2022. július 25., hétfő 09:53
Hogyan alakult a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak élete, miután két évvel ezelőtt a rezsim megbízottjai elfoglalták az intézményt? Hogyan próbál a hatalom beleszólni a kultúrába? Erről is beszélt a Reggeli személyben Németh Gábor író, az SZFE extanára a Klubrádióban.
A teljes felvétel itt hallgatható meg.
Két éve történt a modellváltás az SZFE-n, amelyet tanárainak és hallgatóinak nagy rész ezután ott hagyott, így próbálva megőrizni autonómiáját a rezsimmel szemben. Egyúttal a szabad színházi és filmes oktatás lehetőségeit is elkezdték kutatni. Német Gábor író, az SZFE extanára hosszabb interjút adott a Klubrádiónak az egyetem megszállása óta eltelt idő tapasztalatairól, és a 2020-as eseményeket is felidézte.
Az SZFE elfoglalása után alakított Freeszfe Egyesület oktatója szerint a kormány által kierőszakolt egyetemi modellváltást követően az intézmény oktatói és hallgatói nem látták biztosítottnak a tanszabadság és az autonóm alkotómunka feltételeit, ezért menekülőutakat kerestek. Az egyik ilyen az Emergency Exit program volt, amelynek keretében neves európai művészeti egyetemek a bolognai rendszerben, illetve az autonómiájukban gyökerező jogaiknál fogva megtehették, hogy elfogadtassák a budapesti képzést a saját rendszerükben, továbbá diplomát adjanak a modellváltást megélő évfolyamoknak. Ezen intézmények pro bono vállalták a diplomamentő akció lebonyolítását két éve.
Jelenleg is van lehetőség volt SZFE-s hallgatóknak a külföldi akkreditációra, azonban a költségek előteremtése problémát jelent az egyetem szellemi utódja számára. Utóbbi a másik vészkijáratot jelentő Freeszfe Egyesület, ahol színházi és filmművészeti felnőttképzés zajlik.
Az egyesület fő célja egy szabad alkotóhely megteremtése, ahol színdarabok, filmek, novellák, látványtervek és egyéb művészeti alkotások születhetnek. A hallgatók az egyetemfoglalással nehéz döntés elé kerültek, ugyanis ezzel kockára tették a diplomájukat és a jövőbeli pályájukat.
Hasonlóan erős gesztus volt a bázisdemokráciának nevezett döntési mechanizmus hétköznapi gyakorlata. Nem feltétlenül látszódott a kívülállók számára, de a közös döntések napi három-négy órás gyűléseken formálódtak. Közben a hatalom azzal támadta az egyetemfoglalást végző hallgatókat, hogy a tanáraik felsőbb utasításaira cselekedtek.
Németh Gábor kifejtette, a felvételiző diákokban legtöbbször a szuverenitás vonásait keresték, ennek köszönhetően az egyetemfoglalókban erős volt a függetlenség iránti igény, amire aztán ráépülhetett a kollektív autonomitás.
A volt SZFE-es tanár hozzátette: „A politikailag motivált értékrendszer szerint létrejött alkotások általában nem maradandóak, a befogadó megérzi annak fonákságait. A hatalmi arrogancia igyekezhet befolyásolni a kultúrát, de azt a titkos intim viszonyt, ami a befogadó és az alkotó között létrejön, nem tudja elrontani” – mondta Németh Gábor.