Telihay Péter rendező ragaszkodott ahhoz, hogy ő játssza Molière 17. században írt komédiája, A fösvény főszerepét Szombathelyen. Ennek kapácsán kérdezte Németh Juditot a Magyar Narancs és a Kultúra.hu.

A Magyar Narancs kérdésére, mi volt az első reakciója arra, hogy A fösvény címszerepét kapta meg a szombathelyi Weöres Sándor Színház évadnyitó előadásában, Németh Judit azt felelte:
„Az, hogy ,,mi van?”. Aztán gyanakodtam, hogy nem valami truváj akar-e ez lenni, mert ma már annyi minden van, ami még nem volt, csak azért, hogy legyen. Majd, miután a rendező, Telihay Péter elmondta a koncepcióját, tovább tudtam vinni a gondolatot. A mindent birtokolni vágyás nem függ attól, milyen nemű az illető, viszont, ha tisztán akarjuk megfogalmazni a néző számára, hogy mi a zsugoriság, a szörnyeteggé válás, akkor több törékenységet tud tenni a szerepbe, ha ezt egy nő játssza el. Egyébként minden olyan szerepről, amely távol áll tőlem emberileg, azt gondolom, hogy mindig ott van mögötte a megbicsaklás, hogy ő sem eredendően rossz, csak valami történt vele, amitől gazemberré vált.”

„A nehézség az volt, hogy semmiképp sem akartam férfit játszani, de nőt sem, na, ezt rakd össze. Most is félek, nehogy egy pattogó háziasszonnyá legyek a szerepben. Aztán rájöttem, ha természetesnek veszem a kialakult helyzetben, hogy mindenki az én játékszabályaim szerint játszik, akkor az a lényeg, hogyan reagálok arra, ha valaki szembemegy ezekkel. Sokszor nem is kell nagy trauma, néhány rossz tapasztalatból is következhet az, hogy keményedsz, keseredsz, dühösödsz és mocskosodsz. Nem kellenek nagy ütések, sok kicsi is szörnyeteggé változtathat. És ez az én életemben is így van” – tette hozzá Németh Judit.

Arról szólva, miben tér el még az előadás a szokásos Moliére adaptációktól, elárulta: „Már a díszlet – amely egy széf belseje – másik világba helyezi az egészet. Azonkívül zenélnek és énekelnek – Európa Kiadót – a színészek a színpadon. Vannak belecsempészett mondatok, utalások, amelyek megtörik az eredeti szöveget. És teljesen másképp fejeződik be, mint egy hagyományos A fösvény-előadás. Muszáj is, hogy másképp reagáljon a többi szereplő az én figurámra, hiszen azt akarjuk bemutatni, hogy akik sokáig hagyják, hogy valaki terrorizálja őket, sőt még ki is használják a helyzetet, azok semmivel sem kisebb gazemberek.”

Artner Sisso arról is faggatta, van-e olyan szerep, amelyre nagyon vágyik:
„Bármi ilyen kívánságom volt életemben, mindig más játszotta el. Furcsán sült el ez, amikor a Béres Attila rendezte Tartuffe-ben Elvirát akartam játszani, és gyűlöltem a rám osztott Pernelle asszony, a nagymama szerepét, aki az elején fröcsögő áriában osztja a népet. Ezt a dühöt aztán annyira beletettem a jelenetbe, hogy a premieren külön megtapsolták. Jordán, mint akkori igazgató, erre azt mondta: kívánjuk, hogy legalább ennyire utálja minden szerepét. A Kurázsi mamát nem gyűlölném azért.”

A Kultúra.hu-nak adott interjújában Németh Judit arról is beszélt, hogy hogyan sikerült ehhez az erősen negatív figurához, egy kapzsi és szeretettelen lényhez színészként kapcsolódást találnia:

„Mélyen hiszek abban, hogy alapvetően mindannyian jónak, emberinek születünk, de történhetnek velünk olyan súlyos tragédiák, melyek kapcsán sorsunk félresiklik, és a mélyről a legsátánibb vonásaink törnek a felszínre. Egy-egy velős gonoszság hátterében is mindig nagyon mély fájdalmak és csalódások rejtőzhetnek. Harpagon sem egy alapvetően üres, eredendően gonosz, kapzsiságra született ember.”

A színásznő azt is elárulta: „Nekem a szerepeim kapcsán mindig folyamatosan kattog az agyam, afféle pszichológiai munka zajlik bennem. Fontos, hogy a maga teljességében foglalkozzak a szereppel, megrágjam a miérteket, összevessem a saját értékrendemmel, hogy kapcsolódni tudjak. Van, hogy egy darab után hónapok, sőt évek múlva fejtem meg úgy igazán, hogy egy-egy mondatot milyen gondolat indított el, és hogyan kellett volna mondanom. A belső kutakodást, a szereplők történeteinek felfejtését ugyanis nem teszem le akkor, amikor lejövök a színpadról, ezek még hónapokig, évekig dolgoznak bennem.”

A Kultúra.hu interjúja itt olvasható.