„Nevessünk, az mindig felszabadító” – Interjú Vida Péterrel
2023. október 7., szombat 10:05
A Woody Allen elődjeként számon tartott Groucho Marx küzdelme a nőkért és a nőkkel az egyik fő szála a Thália SzínházNőt vagy életetcímű produkciójának. A főszerepet, Groucho aMarxot Vida Péter alakítja. A színész izgalmas műfaji kísérletnek tartja a készülő előadást, amely estéről- estére a stand upot, az improvizációt vegyíti a hagyományos színházzal. Szkeccsjelenetek, monológok, villámtréfák kavalkádján keresztül elevenednek meg a XX. századi Broadway és Hollywood nagy nevettetőjének szakmai és magánéleti kalandjai, Paczolay Béla rendezésében.
Bizonyos párhuzamok, a színész- komikus léttel való egybecsengések miatt vette elő Robert Fisher és Arthur Marx darabját a Thália vezetősége?
Jelzésszerűen érintve van benne, hogy a világ változik, állandóan csomagolunk, jövünk- megyünk, az artisták, színészek, stand uposok dobozokból, bőröndökből élnek. Ahogy Latabár Kálmán fogalmazott, a színház ott van, ahol én vagyok. Groucho Marx olyasfajta figura, aki mindenáron meg akar nyilvánulni a többiek előtt. Kezdetben nagyon önző módon csakis a saját örömére. Tavaly azzal keresett meg Nagy Viktor művészeti vezető, hogy a személyiségemhez, a játékos kedvemhez illő apropót adnának a Thália nagyszínpadán egy kilencven perces műfaji kísérletre, ami rám alapozódna. Örömmel vállaltam a kihívást, mert a bizalom szárnyakat ad. Nagyfokú alázatot a három kollégámtól követel ez a produkció, Mórocz Adrienntől, Hevesi Lászlótól és Balaskó Bencétől, hogy ők is alkotó partnernek érezzék magukat.
Hiszem, hogy a nézők végül négy egyenrangú színész örömjátékát fogják látni. Az eredeti darabot kanavásznak, sorvezetőnek tekintettük ahhoz, hogy értekezzünk önmagunkról, gyarlóságainkról, ismerjünk magunkra, másokra. És nevessünk, mert az mindig felszabadító. Emellett lehet majd hümmögve elgondolkodni is a látottakon.
Azon túl, hogy különleges élmény lehet a legendás humorista, komikus, filmszínész, showman Groucho Marx bőrébe bújni, miben áll az említett kísérlet lényege?
Életutazásnak nevezném a készülő előadást. Mindenképpen inspiráló helyzet, hogy a mából kiindulva kukkantunk bele valakinek az életébe, aki valaha hihetetlen nagy sztár volt. Testvéreivel Marx Brothers néven filmek sokaságában játszottak. Grouchónak tizennégy éven át futó, rekord nézettségű tv-showja, rádióműsora volt. Számos Woody Allennek tulajdonított idézet is tőle származik. A színház lényege, hogy történetet meséljen, amihez nem szükséges előtanulmány. És aki aznap beül, ott ismerje meg a szereplők nevét, célját; szurkoljon nekik vagy sem. Majd a legvégén- szerencsés esetben a katarzis hatására- alakuljon ki benne, jelen esetben Grouchóról, a családtagjairól, a testvéreiről, az életében előforduló nőkről valamifajta kép, értékítélet. Szarkasztikus, maró, gúnyos, ma már pc-nek nem mondható humorában magunkra és másokra ismerhetünk.
Az előadó-művészet egy másik ágát is gyakorolva ( a Rádiókabaré házigazdájaként, vagy Aranyosi Péterrel közös Miskolci gyökerek című stand up estünkön ) közelről ismerem azt az állapotot, amikor a színházzal ellentétben, a nézőtér is ki van világítva, az emberek szemébe nézve, effektív hozzájuk beszélve, az aznapi hangulat által befolyásolt valós párbeszédet folytatok. Ezt a nézők bevonásával történő interakciót igénylő műfajt vegyíti a mi előadásunk a hagyománynak megfelelő kukucska- színházzal, amitől ez formailag és tartalmilag is egy különleges kísérletnek számít.
Megérkezve a színpadra felveszem Groucho Marx figuráját, de a nézőkkel beszélgetve. A teljesen klasszikus stand up helyzetből, valós idejű kommunikációból megyünk át abba, hogy bepillantunk a múlt mozaikjaiba, egy-egy filmbe, színházi helyzetbe, a gyerekkor fontos momentumaiba, a testvéreivel való ellentmondásos, se veled- se nélküled viszonyba. Igazából három síkja van a darabnak: a stand up helyzet a mában, ugyanez a múltban, illetve a múlt szakmai, érzelmi történései, csalódások, szerelmek, boldog pillanatok.
A darab egyik szerzője, Arthur Marx Groucho fia. Ily módon bensőségesebb, személyesebb részleteket is megoszt az apjáról, apjának a nőkhöz fűződő viszonyáról?
Nem jellemző. Rengeteg kutatást végeztünk az interneten fellelhető idézetek, filmrészletek, slágerek között. Az 1986-ban íródott darabhoz képest sokféle irányba próbáltuk tágítani a határokat, megtalálni azt a szerkezetet, ami a személyesség, a belülről való megéltség és a múltba révedő, külső rálátás elegye. Ami maradt: az előadás visszatekintés, az „élő legenda” Grouchót látjuk a Carnegie Hallban, aki végigvezet minket az életén.
A humoros cím mögött milyen súllyal elevenednek meg Groucho vicces, plátói, kudarcos, kisiklott szerelmei?
A munkásságán kívül lényegében minden erről szól. Nagyon fontos pillanat, amikor
belegondol abba, hogy miért nem ejtette ki soha a szót, hogy „ szeretlek”, bármennyire is érezte ezt belülről. Az egyik interjú jelenetben nekiszegezi az újságírónő a kérdést, hogy miért bújik el a tirádái mögé. Irányadó mondatnak érzem. Az egész életére igaznak. Akkor is beöltözött a különleges maszkkal kivitelezett figurának, akit színpadon, filmen hozott, amikor élete vége felé vendégnek hívták különböző tv műsorokba. Kicsit úgy, mint az udvari bolond, aki ha felteszi a csörgősipkát, kimondhat igazságokat, a király nem fogja lefejezni, mert bohócként megengedheti magának.
A Nőt vagy életet azt a kérdést is feszegeti, hogy mennyire merevedünk bele egy általunk választott karakterbe, hogy mennyire ég ránk.
Nagyon komoly döntés, hogy megtehetjük-e hogy eldobjuk, ha már szabadulnánk tőle, de ettől függ az egzisztenciánk, vagy életünk végéig ragaszkodnunk kell az általunk választott szerep szabályaihoz, az a szerinti viselkedéshez. Groucho sokszor azzal serkentett nevetést, hogy provokálta, sértegette az embereket, szurkálódott velük. És odamentek hozzá, elmondták neki, hogy „minden héten nézzük a műsorát. A feleségemnek nagy kedvence, alig várja, hogy egyszer őt is inzultálja.”
Külsőleg is teljesen átalakul tömött bajuszos, festett szemöldökű, fémkeretes szemüveges, szivarozós figurává?
Természetesen hűen követjük Groucho küllemét ragasztott, festett maszkkal. Ezzel együtt azt a plusz tudást nem kívánja a nézőtől, mint ha mondjuk Hofiról készítenénk egy színdarabot és idéznénk a mondásait különböző kabaréiból, amire azonnal asszociálunk.
Kiderül a közönség számára, hogy volt egyszer egy zseni, egy furcsa filosz a maga vitriolba mártott életbölcsességeivel, ami mögött nagyon komoly tapasztalás, megfigyelés, igazság húzódik. Végigviccelte az életét, de mint minden bohóc, otthon volt szomorú. A show business-ben lubickoló humor-nagyágyúk élete sem fenékig tejfel.
Minden nőalakot Mórocz Adrienn testesít meg az előadásban. Hogyan jellemezné Groucho viszonyát a nőkhöz, aki háromszor nősült, háromszor vált el, mindegyik házassága zátonyra futott?
Groucho kiskora óta azon buzgólkodott, hogy feltörjön, elöl álljon, kivívja az emberek szeretetét. A színpad, a kabaré mindennél előbbre való volt számára. Idővel változnak a preferenciák, benne is felvetődhetett, hogy minek keres annyit, ha nincs ideje élvezni a javakat, ha nem tölt minőségi időt a szeretteivel. A darab azt a kérdést is feszegeti, hogy miként sáfárkodott azokkal az anyagi és szellemi javakkal, amiket kapott. Tudott- e velük élni, jó döntéseket hozni? A Nőt vagy életet cím amúgy abból ered, hogy Groucho szerint nincs az egyik a másik nélkül, de ahelyett, hogy kimondaná, ebből is poént csinál. „Miért van az, hogy mindent elütsz egy poénnal?” vetették a szemére. Irigykedett öccsére, Chicóra, aki megkapott minden nőt. Ő nem tudott nagymenőként udvarolni. Nagyon csodálkozott is, amikor az a hölgy, akivel együtt léptek fel, nem Chicóra, hanem rá cuppant. A humora miatt szerették a nők, és azért is hagyták el, mert belefásultak az állandó poénkodásába.
Mit tesz hozzá az előadáshoz Paczolay Béla filmrendezői látásmódja, mennyire visz bele filmes elemeket?
A rendező mint külső szem óhatatlanul fontos. Abban tud nagyon jó partner lenni és segíteni, hogy milyen arányokban legyen az elkanyarodás, az improvizáció, a nézőkkel való kapcsolattartás, mely témáknál hagyjunk kérdőjelet, hogy azt piszkáljuk meg este, és ha vevő rá a közönség, ott elidőzhetünk.
Majd azonnal menjünk a múltat felvillantó jelenethez, ahol viszont patikamérlegen, az általunk begyakorolt ritmus, szöveg, látvány jelenjen meg. Béla filmrendezőként tudja, hogy a vágóasztalon dől el minden, a kezéből kiadott végtermék, a film onnantól örökre rögzítve van celluloidon, és nem változtatható meg. Ezzel szemben a Tháliában estéről- estére alakulni fog az előadás a közönség kedvétől függően. Egyszerre érzem azt, hogy de jó lenne, ha a premier előtt már tíz nappal lenne közönség, hogy a stand upos részeket próbálhassam, másfelől, hogy ne jöjjenek még, mert a jeleneteket tökéletesre szeretnénk gyúrni színészileg.
Szerző: Szentgyörgyi Rita