A Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában végzett 2014-ben, napjainkban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja. Számos figyelemreméltó rendezés van a háta mögött, munkáit egy mondattal lehet jellemezni: határozottan kerüli a kézenfekvő rendezői megoldásokat. Nem fél a klasszikusok, akár Shakespeare szövegének átírásától, ahogy tette a Szentivánéji álom színpadra állítása előtt is. A tatabányai Jászai Mari Színház felkérésére megrendezte Gogol A revizor című komédiáját, a darabot a koronavírus járvány miatt, negyedik nekifutásra, február 5-én mutatta be a színház. A mű színpadra állítása során született gondolatait osztotta meg velünk. 

Vszevolod Mejerhold az orosz színházművészet legendás alakja a múlt század 20-as éveiben átlagosan évente 3 előadást rendezett. Gogol A revizor-án két évig dolgozott, és egy teljes éven át próbálták. Mit gondol, miért kapott ilyen nagy figyelmet Mejerholdtól a darab? 

F. B. B.: Nem tudom. Olvastam ugyan Mejerhold jegyzeteit a próbafolyamatról, sütött belőle a fanatizmus és a perfekcionizmus, de hogy mi volt a konkrét ok azon felül, hogy jó előadást akart létrehozni, nem tudom. 

Ön milyen gondolatok mentén indult el, amikor eldőlt, hogy a Jászai Mari Színház felkérésére megrendezi a darabot?

F. B. B.: Amikor először olvastam, éreztem, hogy jó darab, de ahhoz sokat kellett vele foglalkoznom, hogy igazán érdekeljen. Korrupciós komédiának láttam, jó helyzetekkel, és ösztönösen fáztam azoktól az elsőkörös ötletektől, amiket eszembe juttatott. Van egy hagyománya annak, hogy egy ilyen jellegű anyagot úgy játszanak, hogy teletűzdelik aktuálpolitikai kiszólásokkal, amik pillanatokra derültséget okoznak a nézőtéren. Nem arra vágytam, hogy mosoly nélkül hagyjuk a nézőt, de ezeket a kiszólásokat unom is, olcsónak is tartom, és meg van az a veszélyük, hogy eltakarják a darabban rejlő bonyolultabb problémát. A korrupció jelenléte Magyarországon szerintem nem kérdéses.

Olyan méreteket ölt, hogy lehetetlen nem észrevenni. Tehát nem érdekelt egy olyan előadás létrehozása, ami azt tartja fő erényének, hogy egy klasszikus darabon keresztül hivalkodóan beszél a máról. Az jobban érdekelt, hogy egy, a miénkez hasonlóan rosszul működő társadalom hatalmasságait mi motiválja arra, hogy bűnt kövessenek el.

Hogy hogyan veszítik el azt a képességüket, hogy bűnösnek lássák magukat, hogy a vezetők morális gyengesége, emberi silánysága hogy ad felmentést a társadalom alsóbb rétegeinek arra, hogy ők is bűnt kövessenek el. Hogy lehet alapvetés a korrupció? Kéz kezet mos, nincs értékrend, csak érdekrend. Az érdekelt, hogy a fent említett undormányt milyen emberi vágyak hozzák létre. A revizor szereplői kisemberek magas pozícióban, morális tartás nélkül. A belső űrt pénzzel, hírnévvel és hatalommal tömik be, mindegy mi az ára. 

Közismert, hogy Gogol hat szövegváltozatot készített, Mejerhold használta mind a hatot, az Ön számára is nagyon fontos a szöveg, hogy készült? 

F. B. B.: A fellelhető magyar fordítások egy része konkrét koncepcióra készült, a többit lassúnak, „túlbeszéltnek” éreztem. Szilágyi Ákosé tetszett a legjobban. Megkértem, hogy fordítsa újra úgy, hogy az a lehető legközelebb legyen Gogol nyelvéhez. Ez segített minket Gábor Sára dramaturggal abban, hogy pontosan értsük a szerző szándékait, de úgy éreztük, hogy ez a nyelv nehézkesebb, zártabb annál, hogy olyan előadást csináljunk, amilyet szeretnénk. Kísérletképpen átírtam az első jelenetet, amit elküldtem Sárinak, aki meglepetésemre azt mondta, hogy folytassam. Ezután Szilágyi Ákossal és Sárival konzultálva átírtam a darabot már arra a konkrét koncepcióra, ami közben összeállt a fejünkben. 

Az előadás tervezett bemutatója háromszor maradt el, csak negyedik próbálkozásra sikerült, hogy hidalták át ezt a nehézséget?

F. B. B.: Sajnos csak egy felújító próbára volt időnk, amit webkamerán tartottam, mert most Romániában dolgozom. Az előadást még mindig nem láttam élőben, és ez nagy bűntudatot és szomorúságot okoz nekem. Tudom, hogy milyen állapotban volt az eladás, amikor tavaly januárban befejeztük a próbafolyamatot, és mert a társulat szívügye lett az előadás, a kevés felújítópróbára felkészülten érkeztek, és a lehető legjobban sikerült a korábban háromszor elhalasztott bemutató. 

Gyakori kifogás a klasszikus orosz darabokkal szemben, hogy porosak, vannak persze kivételes adaptációk, ilyen volt például Zsámbéki Gáboré a Katona József Színházban. A Jászaiban egy friss, szórakoztató, összművészeti produkció látható, meghökkentő megoldásokkal, ilyen például a buckás díszlet, a normális járást megakadályozó ragacs, mindez kinek az ötlete volt?

F. B. B.: Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét. A mocsáron, lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, nem tud szabadulni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul. 

Az érzékszerveinkre, szívünkre, lelkünkre, nevetőizmainkra ható élmény teljes, ami nyilván nem független attól, hogy alkotótársai sorában rendre ugyanazokat a neveket – például Devich Botond díszlettervező, Gábor Sára dramaturg, Józsa Tamás zeneszerző, Szakos Kriszta jelmeztervező – olvassuk. Hogy találtak egymásra? 

F. B. B.: Mindenkivel máshogy. Krisztával, Botonddal és Tamással ez volt talán az ötödik közös munkánk. Sári most külföldön tanul, igy sajnos egy ideig nem tudunk együtt dolgozni, de remélem még lesz rá lehetőség. Olyan társak, akikben teljes mértékben megbízom, és nagyra tartom a tehetségüket.

A kisvárosi korrupt elit tagjai remekül ábrázolt karakterek, az őket könnyedén az ujja köré csavaró Hlesztakovot pedig Mikola Gergő játssza mámorítóan, milyen volt a társulattal a munka? 

F. B. B.: Szívesen dolgoznék velük újra. A covidnak „hála” majdnem három hétig tudtunk a már kész díszletben próbálni, aminek nincs vízszintes pontja, ráadásul ragad. Pusztán állni rajta nagyon megterhelő. Nem minden társulatban úsztam volna meg ezt a próbafolyamatot nagyobb konfliktusok nélkül. 

Tavaly ősz óta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának tagja, min dolgozik éppen?

F. B. B.: Keresztes Attila rendezi A vadkacsát, Gregerst játszom benne, és évad végén fogok még rendezni itt egyet.

Szerkesztette: Pavlovics Ágota
Fotók: Prokl Violetta, Jászai Mari Színház