Október 19-én töltötte be 85. életévét Sándor Pál filmrendező.
„Nem szoktam dicsekedni ezzel, de alig tudtam leérettségizni. Ami fontos, megmarad az emberben, és ma is olyan, mintha tegnap történt volna. Ugyanúgy látom magam most is, ahogy gyerekfejjel csütörtökönként izgatottan sietek a moziba az új film bemutatójára. Minden csütörtökön lógtam a suliból. Az Oké Néró című filmet például legalább 13-szor láttam. De az ifjúkorom nemcsak erről szólt, hanem a folyamatos verekedésről is. Éheztünk, és szó szerint meg kellett küzdeni minden falatért. Például a kenyérvégért, a sercliért. Ütöttem és visszaütöttek, mindez később a nagybetűs életben is hasznomra vált” – mondja Sándor Pál legfrissebb interjújában.
A film iránt kiskora óta lelkesedő fiú érettségi után, 1958-ban a filmgyárban lett laboráns. Később Fábri Zoltán és Keleti Márton asszisztenseként dolgozott, így mire bekerült a főiskolára, szinte mindent tudott a szakmáról. 1964-ben végzett Herskó János osztályában, de már a főiskolán, illetve a Balázs Béla Stúdióban forgatott kisfilmjeivel (A nagyfülű, Három történet a romantikáról) feltűnést keltett, műveiben érezhető volt a formateremtés igénye.
Első játékfilmje, az 1967-es Bohóc a falon már kiforrott alkotóra vallott, filmjeire azóta is jellemző a szatirikus hangvétel. Hol könnyedebb, burleszkbe forduló, hol a tragédia sötétebb árnyalatait magukra öltő filmjeiben a túlélés záloga a közösség összetartása, a csapatszellem megőrzése, saját mítoszaira Mándy Iván írásaiban, a cirkusz és a kabaré nyüzsgő forgatagában talált rá.
Mándy nyomán készült két különös és különleges stílusbravúrja, a Régi idők focija és a Szabadíts meg a gonosztól. Előbbi groteszk látásmódú történet, egy gyógyíthatatlan megszállottság – már-már szent őrület – tragikomikus tükre, tanulsága az azóta szlogenné vált „Kell egy csapat”, az újrakezdés, együttes munka jelképe. Minarik mosodás alakja Garas Dezső alakításában chaplini magaslatra nőtt.
A Szabadíts meg a gonosztól a kelet-európai abszurd drámák világának filmre adaptálása. Filmes nyelvezete változatos, időnként lírai hangvételű, erre példa a Szeressétek Ódor Emíliát és a Sárika drágám, ezek fő témája a felnőtté válás konfliktusokkal teli folyamata. Történelmi kalandfilmje, a Berlini Filmfesztiválon 1977-ben Ezüst Medve-díjjal jutalmazott Herkulesfürdői emlék is lírai elemekkel dolgozik. A líra és irónia eszközeivel nyúlt egy másik történelmi szituációhoz, 1956-hoz a Szerencsés Dániel című filmjében.
Az 1981-es Ripacsok is a groteszk és a lírai sajátos keveréke, komédiába ágyazott tragédia az emberi kapcsolatokról, Garas Dezső és Kern András emlékezetes alakításával, Ragályi Elemér káprázatos képeivel. Ennek a filmnek volt emblematikus dala az Egyedül nem megy. Az 1988-as Miss Arizona után hosszú időre felhagyott a rendezéssel, csak 1995-ben készített ismét rövidfilmet Ég a város és a ház is címmel.
A magyar film nagy csapatépítője a következő évtől producerként dolgozott, saját filmes cégét 2000-ben hozta létre. 2002-ben a Magyar Producerek Szövetségének elnöke lett, 2005-ig állt a szövetség élén. Producerként közreműködött többek között a Le a fejjel!, a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékok, Mészáros Márta Kéthly Annáról szóló filmjében (Utolsó jelentés Annáról), Török Ferenc Senki szigete című alkotásában. Több olyan televíziós produkció fűződik nevéhez, amelynek rendezője is volt (Showbálvány, Miénk a kép, Volt 1×1 zenekar, Áloműzők, Lámpaláz).
2007-ben visszatért a játékfilmhez, a saját forgatókönyvéből rendezett Noé bárkája „egy mocskos-gyönyörű” VI. kerületi ház és annak lakói életét mutatja be. Tavaly mutatták be Vándorszínészek című, az 1800-as évek első felében játszódó kosztümös romantikus filmdrámáját, amely elnyerte a várnai filmfesztivál fődíját. Pályája során többször rendezett színházban is.
Sándor Pál 1972-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1977-ben érdemes művész, 1987-ben kiváló művész lett, 2009-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „az egyetemes és a hazai filmművészetet egyaránt gazdagító alkotásaiért, sokoldalú művészi pályája elismeréseként”. 2015-ben Prima Primissima Díjat kapott a magyar színház és filmművészet kategóriában és számos nemzetközi díj és elismerés tulajdonosa is.
Sándor Pál az utóbbi időben visszavonultan él, és a hétköznapjai nem a munkáról szólnak. Pedig tele van energiával és tervekkel. Most is új filmötleten gondolkodik, és aki ismeri, az pontosan tudja, meg is valósítja. Lesz ideje rá bőven, hisz a tervei szerint 106 évig él majd.
„Ez egy aranyos történet. Sétáltam egyszer a Szép utcában, és megálltam egy antik üzlet előtt, mert megláttam egy fotelt. Bementem, ráültem, kipróbáltam, és amikor azt kérdeztem magamban, minek ez nekem, az jutott eszembe, hát azért mert majd 106 éves koromban is elücsöröghetek benne. Meg is vettem. Most, hogy még csak 85 éves lettem, van időm megvalósítani az ötleteimet. Engem soha nem a film, sokkal inkább a mozicsinálás érdekelt, hogy ott ül majd a néző, aki szereti a mesét, amivel megajándékoztam. Szerencsés korszakban éltem és dolgozhattam. Abban az időszakban akadt olyan év, amikor 96 tévéjáték készült. A mostani kor nem az én időm, nem az én világom. Ha forgatni szeretnék – márpedig ez a célom – talán majd valami független film lesz. Élvezem a hétköznapokat, mert nincs jobb találmány az életnél. Az embernek szeretnie kell saját magát. Még nekem is, pedig – s talán ez most önmarcangolásnak hat – jobb voltam filmkészítőnek, mint férjnek és apának. Nem lehetünk tökéletesek, hiszen emberek vagyunk” – nyilatkozta a 85 esztendős Sándor Pál.
