Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című színművét mutatta be november 19-én, pénteken este a Szegedi Nemzeti Színház társulata. Az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetének modern változatát Tárnoki Márk állította színpadra a Kisszínházban. A Reök-palotában, egy közönségtalálkozón meséltek az alkotók az előadás kulisszatitkairól. Tárnoki Márk rendezőt elkísérték a darab szereplői közül Ács Petra, László Gáspár és Gömöri Krisztián. A beszélgetést Barnák László főigazgató moderálta.

Brecht ezt drámáját nem sokkal a második világháború vége előtt, 1945-ben az amerikai emigrációban írta. A kaukázusi krétakör az egyetlen a tizennégy kötetnyi drámája közül, amely optimizmust sugall.

A kaukázusi krétakör című darabjában Brecht az ótestamentumi salamoni ítélet és a régi kínai krétakör-mese motívumait alakította saját képére. 

A grúziai háborúban játszódó darabban egy nő, Gruse menekül karjában egy csecsemővel. Katonák üldözik őket.
Ki ez a gyerek, aki után hajtóvadászat folyik?
Ki az anyja?
Az, aki menekítette, óvta, nevelte, és aki annyi mindent feláldozott érte, vagy az, aki megszülte, majd magára hagyta?

Acdaknak, a bírónak kell döntenie a gyermekről, akit visszakövetel a vér szerinti anyja. Ő az ősi krétakör-próbára bízza a döntést. Álljon a gyermek a krétával megjelölt kör közepére, a két anya kétfelől húzza őt maga felé. Akinek sikerül magához húznia, az lesz az igazi anya. Gruse nem képes ártani és fájdalmat okozni a gyermeknek. Másodszor is elrendelik a próbát, ugyanaz lesz az eredmény. Acdak végül kimondja: Gruse az igazi anya.

A készülő szegedi előadás egy művelődési házból indul, ahol emberek vitatkoznak. Később sok-sok színen át formálódik a képzeletünkben egyfajta roodmovie keretében az előadás, ahol két anya háborús körülmények között küzd egy gyermekért. A sok helyszínen játszótó történetnek ötven szereplője van, de azokat mindössze tizenegy színész személyesíti meg.

– A darab arról szól, hogy emberek, szorító körülmények között keresik a legjobb döntést, de nem számolnak a későbbi következményekkel, amik sokszor váratlanok, ezért újabb döntésekre kényszerülnek és közben sodródnak az árral. Fontos tanulság, hogy nincs kikövezve egyetlen út sem, különösen akkor, ha háború dúl. Erősen azonosulni tudok ezzel a folyamattal – mondta Tárnoki Márk a darabválasztás kapcsán.

Gruse, a cselédlány egy zűrzavaros politikai helyzetben próbál szíve szerint, helyesen dönteni. Segíteni szeretne egy ártatlan gyereknek, de minden döntésével egyre nagyobb bajba kerül.

– Alig tudok szabadulni a szerepemtől, sikerült teljesen Gruse bőrébe bújnom, mert sok mindenben hasonlóak vagyunk, azonos a gondolkodásmódunk. Ösztönösen érzem, hogyan kell reagálni egy-egy jelenetben, szinte teljes szimbiózisba kerültem a karakterrel – mondta Ács Petra, aki reméli, a nézők is így fogják ezt érezni a nézőtéren.

Acdak – aki sajátos bírói gyakorlatként pénzt fogad el a peres felektől – ez alkalommal szeretne salamoni ítélet hozni és elrendeli ősi krétakör-próbát.

– Én még nem élek szimbiózisban Acdakkal, csak menetelek a szerepemmel az úton, azon dolgozunk, hogy a végén találkozzunk – mondta Gömöri Krisztán, aki úgy jellemezte karakterét, mint aki „nem feltétlenül jó.”

– Acdak elképesztő hullámvasúton megy keresztül az előadás során, de az igazságérzete azonos Gruséval.

László Gáspár, aki a szegedi társulat új tagjaként a My Fair Lady kocsmárosaként mutatkozott be, most Gruse szerelmét, Szimon Csacsavát kelti életre.

– Ha röviden jellemezni kellene ezt a figurát, azt mondanám, egy jó ember, aki senkinek sem akar ártani. Miután megtetszik neki Gruse, gyorsan megkéri a kezét, majd elmegy a háborúba.

Tárnoki Márk arról is beszélt, hogy Brecht olyan színházat képzelt el, ahol nem az illúziókeltés a fontos, hanem a fantázia, a képzelet és kalandos történetek viszik előre a darabot. Történeteket mesél, hogy ezeket egészítsék ki a nézők saját fantáziájukkal. A kaukázusi krétakör története olyan, mintha egy félig leszakadt gleccser-hídon mennék végig.

A darab félszáz szerepét mindössze tizenegy színész eleveníti meg. Többségük nincs könnyű helyzetben, mert néhány mondatos szereppel kell bemutatni karakterét.

– Én viszont végig egy karaktert játszom, így azután mellettük olyan vagyok, mint egy biliárdgolyó, amelyik ide-oda csapódik az asztalon – mondta Ács Petra.

Gömöri Krisztán számára viszont a darab legnagyobb tanulsága, hogy nem mindig a látszat a valóság.

– Egy ember sokkal bonyolultabb annál, minthogy első látásra meg lehessen ítélni. Mielőtt bárki ítéletet mondana egy másik ember felett, próbálja meg jobban megismerni. Acdakról is csak a darab végén derül ki, milyen ember is valójában.

Tárnoki Márk végül beszélt az előadás zenei világról is:

– Eredetileg ez egy zenés darab, a benne lévő songok rengeteg információt tartalmaznak, ezért a szegedi előadásban ezeket áttettük prózába, a darabot Lelkes Botond egy új, illúziókeltő zenéje szövi majd át.