Novák Eszter a Játéktér interjújában elsőként arról beszélt, hogyan változtatta meg az ő és általa a nagyváradi Szigligeti Társulat, valamint az egyetemi évfolyama életritmusát a pandémia.
A teljes interjú ITT érhető el.
„Már pár hónapja azon gondolkodom, hogy mi az, ami az emberiség történetében ennyire egyértelműen érintette még szinte a társadalom egészét… Az, hogy szinte egyik napról a másikra rákényszerültünk, hogy online kapcsolódjunk egymáshoz, nyilván bennünket, a színházi vagy tanítási környezetben dolgozókat sokkal érzékenyebben érint” – fejtette ki Novák Eszter.
A rendező szerint félő, hogy leszokni könnyebb a színházról, mint rá- vagy visszaszokni: „Az egész életemet a színházzal töltöttem, ezért nyilván nem gondolom, hogy minden veszve van, mert hiszek abban, hogy egy közösségi térben másokkal együtt megjelenni az emberi mivoltunknak elementárisan fontos része, de úgy gondolom, nem lehet eltekinteni attól, hogy valahogy mindenki az életben maradásért, sok esetben a munkahelyéért küzd. A kultúra veszít az életben elfoglalt szerepéből, prioritásából, legalábbis ebben a kelet-európai térségben egészen biztosan.”
Azt is kifejtette, mit gondol, milyen arculata van most a Nagyváradi Szigligeti Színháznak: „Nincs még igazi, erős arculata a színháznak. Talán nem is tud lenni. Amikor elvállaltam, hogy művészeti vezető legyek, tudomásul vettem, hogy ez egy megyei színház, aminek a repertoárral és műsorkínálattal igenis ki kell szolgálnia a környező kisebb településeket. Ha 15–20 évvel fiatalabban vállalok el egy ilyen helyzetet, lehet kicsit vadabb, kíméletlenebb lettem volna – bizonyára sokan lemorzsolódtak volna a társulatból. Nekem pont más volt a célom.”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanáraként és oktatási rektorhelyettesként is közvetlenül érintett a magyar színházi szakmát az utóbbi években leginkább megrengető és megosztó folyamatban. Az SZFE modellváltásával kapcsolatban úgy fogalmazott: „30 éve vagyok jogviszonyban a Színművészetivel, ebből az első öt évben hallgató voltam, ötödévesen már tanársegédként dolgoztam, és az ezt követő huszonöt évben, azóta is ott tanítok: magától értetődő volt, hogy én ebbe bele fogok állni. Amikor a modellváltás kérdése napirendre került, volt Czvikker Katival (a Szigligeti Színház főigazgatója – szerk. megj.) egy beszélgetésünk, ahol nyilvánvalóvá tettem számára, hogy abban a pillanatban, amikor úgy ítéli meg, hogy a nagyváradi színháznak ebből bármi baja származhat, én egy nap alatt lemondok a művészeti vezetésről. Amikor a szolidaritási nyilatkozat a mi társulatunkhoz is elért, sejtettem, hogy botrány lesz Nagyváradon. Feljelentettek, hogy aláírást gyűjtök, holott sohasem tennék ilyet” – árulta el Novák Eszter.
„Az SZFE-ügy olyan volt, mint a lakmuszpapír: minden indulat, ami a szakmában van, ami már nem is az SZFE-vel kapcsolatos, a felszínre tört. Letaglózott, hogy ennyire élesek Erdély-szerte is a reakciók, de ha jól meggondolod, az elmúlt öt évben a közbeszéd, a Facebookon folytatott szócsatározások, a médiában történő felszólalások hangneme tűrhetetlenné vált. Az, hogy a liberális szitokszóvá vált, igazi mély ostobaság. Nem lehet a liberalizmust összekeverni a liberális, tehát a szabad szellemmel. A művészetnek pedig szabad szellemre van szüksége, végtelen nyitottságra és minden szempont beengedésére. (…) Egyfajta válságban vagyok, nagy csalódásban és kíváncsian várom, hogy abban az életkorban, amiben én vagyok, ki tud-e forrni valami ebből a válságból. Ehhez az is hozzátartozik, hogy úgy érzem, vissza kell térnünk ahhoz, hogy tartalmasabbak legyenek a beszélgetéseink” – vallotta a rendező.
Arról szólva, hogy a Regina Maria Színház művészeivel is a Bihar Megyei Tanács elnöke közölt egy sor olyan intézkedést, amely az állandó társulatok felszámolását célozza, azt nyilatkozta: „Intézmények összevonása részben csak az előadó-művészetben járatlan és hozzá nem értő számára tűnhet logikusnak, másrészt csak akkor lehet gazdaságos, ha jelentős létszámcsökkentéssel jár. (…) A projekt- és produkciós alapú kultúraszervezés hangzatos dolog, de részben ellenőrizhetetlen a színvonal, részben nyilvánvalóan a szórakoztatóipar felé tereli az elvárásokat.”