Novák Eszter, a Színművészeti volt rektorhelyettese, osztályvezető tanára a Hírklikknek nyilatkozott. Amikor az interjút adta, még nem volt törvényi alapja annak, hogy megsemmisítsék az első félév tanulmányait. De két napja erre is lehetőséget biztosított a kormány. 

A teljes interjú ITT olvasható.

A kérdésre példamutatónak érzi-e magát vagy vesztesnek, Novák Eszter elmondta: „Arra, hogy példamutató lennék, soha nem gondolok. Bár fontos, hogy az ember kiálljon valami ellen, amit igazságtalannak érez. Vagy valami mellett, amiben hisz. A veszteség nagyon bonyolult fogalom. Itt most igen nagyok a veszteségek. Sok a kár és sok a károsult az egész történetben, és szerintem minden oldalon. Az, hogy mekkora lesz ténylegesen a veszteség, azt az idő fogja majd eldönteni. Később jobban rálátunk az összes történésre.”

Az interjúban arról is szó esett, hogy lényegében a rendszerváltás óta nem volt egyetlen kormány sem, amely fontosnak tartotta volna, hogy egy kicsit jobb helyzetbe hozza a magyar filmes és színházi felsőfokú képzést: “Mindig is küszködnünk kellett, a pénz- a helyszűke, vagy a stúdiókapacitások miatt. Gyalázatos fizetésekért és gyalázatos óradíjakért, nyilván elkötelezettségből és elhivatottságból tanítottak emberek, őrületesen tehetséges hallgatókat, akik azóta már rég bizonyítottak a pályán, minden szakmában, amit tanítunk. Fantasztikus filmes nemzetközi képzéseink vannak, és mindez együtt sem érdekelt senkit. Most sem érdekli a kormányt, talán inkább egy térfoglalásról beszélhetünk. A feltétlen lojalitás megkapta méltó támogatását.”

Novák Eszter szerint nem tudhatjuk, miként fog ez a történet folytatódni: “Muszáj megismételnem a hallgatók nagyon szép mondatát, miszerint nem feladják a blokádot, hanem magukkal viszik. Ez a gondolat metaforaként is értelmezhető, mert ez a megfogalmazás nem pusztán a jelenre, vagy közeljövőre vonatkozik, ezért is tetszik nekem. A hallgatók ugyanis a mostani történésekből mindenképpen magukkal visznek valamit. Hogy konkrétan mi történik most velük, hogy itt tudnak-e maradni, vagy másik épületbe kell menniük, nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy mire kell majd igent, vagy nemet mondaniuk. Mégpedig azért nem, mert nem kapunk semmilyen információt. Azért harcolunk, hogy a félévünket érvényesnek tekintsék, mert 370 nappali hallgató végigtanulta ezt a félévet, és tanul most is, tanítanak a tanárok, az óradíjasok is. Tehát mindenki tanít, ha nem is a legnagyobb békében, de igyekszünk. Tanítanak annak ellenére, hogy fogalmuk sincs arról, hogy megkapják-e az óradíjukat. (…) Azért is tesszük mindezt, mert ez a dolgunk, ezt tekintjük a feladatunknak és a hallgatóknak ez az érdekük.”

Arról is beszámolt, hogy a vezetőség levelet küldött az oktatók számára: “Azt kérik benne, hogy az elmaradt órák tanmenetét küldjük el. Ezt nem tudtuk igazán értelmezni, mivel egy órának nincs tanmenete, nem általános iskola vagyunk, tehát nincs óravázlat. Nyilván nem órákra, hanem tantárgyakra gondoltak, azok viszont többségükben nem maradtak el.”

A felvetésre, miszerint a hírekből azt hallani, a a filmszakosok élére Sára Balázst nevezték, vagyis elkezdődött az egyetem fideszesítése, Novák Eszter azt felelte: “Ha arról beszél, hogy mindaz, ami az egyetem körül kialakult, egy kultúrkampf, egy kultúrháború része, akkor igen, ez részben az. Ha arra gondolunk, hogy az egyetemek és más közvagyon és közkincsek kiszervezése alapítványokba mit is jelent egy ország számra, máris egy nagyobb kérdéskörben találjuk magunkat, és egyben látjuk, mennyivel veszélyesebb dologról van szó, olyasmiről, ami messze túlmutat az SZFE ügyén. De én ebbe most nem szívesen megyek bele, mélyebb elemzést igényel. Rendben van, kinevezték Sára Balázst, de miért nem jutott eszükbe ezt megírni egy levélben a filmintézet tanárainak? Miért nem lehet egy tisztességes értesítést küldeni, amelyben leírják, hogy az új megbízott intézetvezető Sára Balázs. Mondja, miért nem ír egy levelet akár ő maga, hogy mondjuk: szevasztok, sokakat ismerek közületek, osztálytársak is voltunk, bízom abban, hogy egy jó kommunikációval be tudtok vezetni abba a feladatba, amit elvállalok. Vagy miért nem kér az illető, akit ki akarnak nevezni, egy találkozót, mielőtt rábólintana a feladatra? Mondjuk, hogy minimális szinten átlássa, mibe is keveredett. Engem sokkal jobban érdekelnek az emberi részletei ennek az egész történetnek. Sokkal jobban érdekelnek, mint hogy ki hová tartozik politikailag. Nyilván mindenki a saját szakmai és világnézeti köreiből válogatja meg a munkatársait, különösen, ha ez olyan deklaráltan fontos – ez mindig is így volt, mióta világ a világ. Nem érdekel a vulgár-politizálás. A művészet szabadsága érdekel. De megalázó eljárások sorozatának vagyunk a részesei, hosszú hónapok óta. Ez az egész modellváltás egy rémálom, amit minden új beszálló folytat” – nyilatkozta Novák Eszter.

A teljes interjú ITT olvasható.