Az SZFE oktatási rektorhelyettesével és tanárával, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti vezetőjével a Színművészeti modellváltása kapcsán készített interjút a Magyar Narancs. Lapszemle.
A Magyar Narancs interjújából:
A kérdésre, hogy áll most a párbeszéd ügye, Novák Eszter azt felelte: „Sehogy. Palkovics miniszter úr a minap tartott egy szakmai tájékoztatást a minisztériumban, ahova meghívta azokat a szervezeteket, amelyeket elvileg közvetve érint az átalakulás: a Teátrumi Társaságot, a Magyar Színházi Társaságot és a Nemzeti Filmalapot. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet nem. Küldtem minden szakmai szervezetnek egy levelet, hogy az ott elhangzott érveket osszák meg velünk, hogy mi is tudjunk reagálni. Meglátjuk, válaszolnak-e.”
Novák Eszter az interjúban elmondta, Káel Csaba, aki a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos és a Nemzeti Filmintézet igazgatótanácsának elnöke, az „SZFE-n végzett, a Müpa igazgatójaként is sokat támogatta az egyetemet megjelenési lehetőséggel, koprodukciókkal. Ismeri és elismeri az egyetemen folyó munkát. Őt azért nem javasolta az egyetem a modellváltás során létrejövő alapítvány 5 tagú kuratóriumába, mert – ahogy Novák fogalmaz – „a szakmai pozíciójából fakadóan szinte evidensen benne kellene lennie a kuratóriumban, ezért úgy gondolkoztunk, hogy ha csak egy kis esély is van arra, hogy a mi névsorunkból választanak valakit, az ne olyan személy legyen, akit maguktól is választaniuk kellene”.
A jelenlegi helyzetről szólva úgy nyilatkozott: „Buta hitviták zajlanak, a szakma kiemelt képviselői évek óta anélkül minősítik az egyetemi munkát, hogy ismernék azt. Nincs lehetőség a párbeszédre, a teljesítményünkre nem kíváncsiak, de markáns véleményük van róla. A fenntartót és a kormányzatot is kitartóan bombázzák a vádjaikkal, és sajnos úgy tűnik, meghallgatásra találnak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a tavalyi évben a 34 milliárd forintnyi taokompenzációs pénzből az egyetem, illetve a színházi intézet 13 témakörben összesen 100 millió forintra pályázott, és nulla, azaz 0 forint jutott hozzánk. Legalább azt a 10 milliót megkaphattuk volna, amit a taóval elvesztettünk. Tehát minden döntésükkel hozzájárulnak az egyetem tíz éve tartó szisztematikus kivéreztetéséhez, nem törődve azzal, hogy ezzel elsősorban a hallgatókat sújtják.”
Arról, mit lehetne tenni a színházi szakma kettéosztottságával ebben a helyzetben, Novák Eszter kifejtette: „Megérne egy részletes elemzést, hogy mi juttatta a szakmát a szakadásig. Hová vezetett a gőg, az eldönthetetlen esztétikai viták, a kölcsönös minősítések és különalkuk sokasága. Korábban még lehetett vitatkozni, de ahogy az erőviszonyok politikailag elbillentek, egyre kevésbé számíthattunk párbeszédre. Mára ez szinte lehetetlenné vált, a beteg gyógyíthatatlan.”
Novák Eszter, aki megjegyzi, nem gondolja hibátlannak a rendszerüket és kíváncsi a megalapozott szakmai érvekre, az interjúban beszélt arról is, hogy a modellváltás „optimista verzióban nagyszerű, a valóságban aggasztó”. Időben és lehetőségben korlátlan lehet ezeknek a kuratóriumoknak a jogköre, ám ettől nem fognak megoldódni a finanszírozási és infrastrukturális gondjaink, amelyek miatt erősen hátrányos helyzetből kell magas színvonalú képzést nyújtaniuk.
„Szóbeli ígéretek vannak az állam részéről, de a keretszerződés megkötését későbbre halasztják” – tettehozzá.
„A hallgatókban most zavar van, a félelmeiket és az indulataikat próbálják becsatornázni. Ezt a helyzetet részben mi hoztuk létre azzal, hogy transzparenssé tettük a történetet. Úgy éreztük, joguk van látni, hogy mi történik, hiszen az ő sorsuk forog kockán. Mi igyekszünk biztonságot nyújtani, tájékoztatni, kiegyensúlyozott terveket kidolgozni” – szögezte le Novák Eszter.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.