Novák János a Kolibri Színház alapító igazgatója, rendező, zeneszerző, az Assitej Gyermek- és Ifjúsági Világszervezet életműdíját kapta. Ebből az alkalomból kérdezte a 168 órában Bóta Gábor.

Zeneakadémiát végzett, véletlenül csöppent bele a gyerekeknek szóló színjátszásba: „Ady-verseket zenésítettem meg, és ezekből az Egyetemi Színpadon a Balassi Szavalókör akart egy estet. Kérték, hogy rendezzem én. Munka közben megkedveltek. Odajött hozzám a vezetőjük, Surányi Ibolya, és azt mondta: „szerettük a csoportot, csinálunk egy gyerekelőadást, rendezze maga”. Nem akarok gyerekelőadást csinálni, mert gyerekkoromban is mindig utáltam – vágtam rá. És ekkor Surányitól elhangzott az a kulcsmondat, amely tulajdonképpen erre a pályára irányított: „Hát akkor ne olyat csináljon, amit nem szeretett, hanem olyasmit, amit szeret”. (…) Fokról fokra lett ez a műfaj az enyém.”

A következő rendezése, a Nemes Nagy Ágnes könyve alapján készült Bors néni, máig siker. Az Egyetemi Színpadon Dajka Margit volt a címszereplő, a Kolibriben Molnár Piroska játszotta már több százszor, de vidéken is jó néhány helyen színpadra állította: „A Bors néniben hihetetlen energiákat szabadít fel a gyerekekkel való játék. Egyszerre pimasz, egyszerre könnyed és költői, nagyon kis részekből épül föl. (…) A Bors néni – nem tudatosan, csak utólag magyarázom ezt meg – figyelembe veszi, hogy a kisgyerekek csak kisebb egységeket képesek befogadni.”

A Kolibriben pontosan „belövik”, hogy a produkcióik mely korosztály számára készültek, például kiírják, hogy a Toda remek előadása 0-3 éveseknek szól. Ennek kapcsán Novák János kifejtette: „A mamájuk hasában is hat a gyerekekre a külső világ. Amikor piciknek kezdtünk el dolgozni, óvodáskorú volt a legkisebb lányom. Kérte az óvónő, küldjek valami klasszikus zenét, hogy a gyerekek ne mindig tinglitanglikat hallgassanak. Gondoltam, nagyszerű felvételről a Négy évszak biztos nem árt. Mesélte az óvónő, hogy tetszett a gyerekeknek, de az egyikük szorosan átölelte, potyogtak a könnyei, és azt mondta, hogy ilyen gyönyörűt soha nem hallott. Az óvónő megkérdezte az édesanyját, sejti-e, mi lehet ennek az oka. Kiderült, hogy ritkán hallgatnak zenét, de amikor terhes volt, hetente kétszer a pocakjára irányítva a hangot, ment a Négy évszak. Erre a gyerek óvodáskorában mint a mennyei boldogságra emlékezett vissza. Ma már sok kísérlet mutat arra, hogy az érzékszerveink közül a legelső, amellyel a világba kapcsolódunk, a hallás. És az utolsó is. Amikor azt kérik, hogy „mondj még valamit a haldokló nagyapádnak”, akkor ez fontos, mert még eljuthat a szívéig.”

Mielőtt csecsemőknek kezdtek játszani, megszólították a többi korosztályt is. A Kolibri kezdett Magyarországon először már általános iskolásoknak keményen válásról, agresszióról, erőszakról, gyilkosságról, öngyilkosságról, alkoholizmusról, drogfüggőségről játszani: „Az általam rendezett Médea gyermekei volt az első olyan tematikájú előadásunk, amelyben a szülők válnak, amelyben van halál. Az egyik pedagógus, aki az előadásra a kisdiákjait hozta, a nézőtér oldalán lévő függöny mögé bújt el, és onnan kukucskált, hogy lesz-e botrány. És amikor nem lett, föllélegzett. Lényegében ezen a folyamaton kellett keresztülmennünk, amikor tabu témákat kezdtünk feldolgozni” – árulta el Novák János.

Japánban vette volna át az ASSITEJ életműdíjat is, ha nem lenne COVID-járvány: „Nagyon meghatódtam, amikor megtudtam, hogy megkapom a díjat. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy így szép, kerek a világ.”

A teljes interjú a 168 órában olvasható.