Augusztus 19-én a Sportarénában viszi színre az István, a királyt Novák Péter. A Kultúra.hu-nak arról is beszélt, hogy mi jelent számára inspirációt. Lapszemle.
A teljes interjú itt olvasható.
A kérdésre, eleve elrendelés volt-e, hogy átvette a szüleitől, a magyar élet folklórlegendáitól, Foltin Jolántól és Novák Ferenc Tatától a stafétabotot, Novák Péter úgy fogalmazott:
“Az emberi élet legmeghatározóbb momentuma a szocializáció. Mindenki báránynak születik, és ha nincs különösebb dráma, akkor jó hatások érik; én ebben az értelemben burokban nőttem fel. A ’70-es években járunk, erős értelmiségi intellektuális háttérből indulok, amiben a folklór a szüleim foglalkozása miatt meghatározó, a neveltetésem része. Azt, hogy ők ketten jól csinálták a munkájukat, nemcsak a sok gyerektáncos és néptáncos bizonyítja, hanem mi is a nővéremmel. Egészen apró korunkban mély benyomásokat szereztünk erről a műfajról. Követtük a paraszti hagyományt, ami a népi kultúra átadásáról-átvételéről szól, és ami mindkettőnk művészi munkájának hátterébe beépült, majd elapadhatatlan forrássá vált más műfajú dolgokhoz is. Ezt elsősorban a zenei pályámon lehetett tetten érni, amikor dallam- vagy dalszöveg-inspirációkért a népi hagyományokhoz nyúltam.
Fiatalon világossá vált számomra, hogy azok a művészettörténeti cezúrák, amiket a nagy kánon letesz, életszerűtlenek, mert a valóság az, hogy a jó ízlés keretein belül ugyan, de vegyíthetők a különböző műfajok. A „táncházi” generációval – amely Csoóri Sándor után nomád nemzedéknek kezdte nevezni magát – már közvetlen volt a kapcsolatom, hiszen csak bő évtizeddel jártak előttem. Inspiráltak a kísérletező műfajok; az, amikor a modern és a népi vonal házasítása a legnemesebb módon, mint „kémiai menyegző” jött össze. Ezek a mély érzelmek, a lelkünkre és az agyunkra ható benyomások mutatták az utat nekem is. Amikor a folklór organikusan az életem részévé vált, pontosan tudtam, mi van a kezemben.”
Annak kapcsán, hogy az István, a király végigvonul az életén, elmondta: “Nagyon sokféle interpretációban szerepeltem táncosként, színészként, koreográfusként. Számos fázis során kerülgettük egymást a darabbal, szakmailag és érzelmileg egyaránt sokat köszönhetek ennek a műremeknek.”
Arról is beszámolt, hogy a rendező pozíciójában mire készül, milyen formában láthatjuk viszont augusztus 19-én a Sportaréna színpadán az államalapító király történetét, elárulta: “Ünnepnek kell lennie! Azon törtem a fejem, hogy négy évtized után ki a darab valódi, sosem változó „főszereplője” – és az bizony maga a közönség. Ezért olyan interaktív előadást tervezek, amiben a nézők közös énekléssel, adott ponton közös táncokkal, jelrendszerekkel, ritmusokkal, de még a mobiltelefonjaikkal is be tudnak lépni a történetbe. Olyan együttműködésre invitálom a publikumot, amire – legalábbis ilyen dramatikus műben – még nem volt példa.”