Múlt héten ért véget a Karaván Színház és Művészeti Alapítvány alkotótábora, Nyári Oszkár színművész, a kaposvári teátrum tagja beszélt a küldetésükről a Népszavának.

Reggel kilenckor kihúzzák az idézetet a kalapból, estére több mini produkció készül belőle, mindezt négy szakmai napon át úgy, hogy van olyan táborozó, aki életében először találkozik a közös alkotás folyamatával. A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány 20 éve működik hazánkban, színházi alkotótábora hátrányos helyzetű gyermekek számára is nyitott. A teátrum életre hívója, vezetője, Nyári Oszkár beszélt lapunknak a táborról, a színház erejéről és arról a misszióról, amit a Karaván folytat – írja a Népszava. A tábort idén rendhagyó helyszínen, az Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Szentkirályi utcai épületében tartották.

A Karaván missziójáról az alapító hosszan beszél: „(…) A társadalom és az egyén szempontjából fontos kérdéseket feszegetünk, van egy 50 férőhelyes színházunk, ahol 10 előadásból álló felnőtteknek, fiataloknak és gyerekeknek szóló repertoárt tartunk műsoron Budapest szívében az Iparművészeti Múzeum mellett. Fesztiválokra, együttműködésekre kapunk felkérést, járjuk az országot, a vidéki iskolákat, a legszegényebb településekre viszünk előadásokat, szóval erőteljesen jelen vagyunk”.

Nyári Oszkár úgy látja, világszintű probléma, hogy keveset tudnak a cigányságról: „Nagyon fontos feladat az ismeretek átadása, a nyelv és a hagyományok megőrzése, de egy roma nemzetiségi színháznak az előítéletesség, a negatív sztereotípiák ellen is tennie kell. Érzékeny terep. Ráadásul több fronton kell küzdelmet folytatni. Én hajlandó vagyok erre és vannak társaim is, de nem a rossz ellen, hanem a jóért. Azonban nincs egy komoly intézmény, ami e mögött állna.”

Azt is hozzáteszi:

Felvételizni és továbbtanulni. A mi esetünkben valamelyik egyetemre, elsősorban az egyik színművészeti egyetemre. De nem csak a színházról van szó, ez hasonlóan működik az élet minden területén, csupán nálunk a közös alkotás segíti elő a szerencsés találkozásokat” – zárta szavait Nyári Oszkár a Népszava Nem pozitív diszkrimináció kell, hanem lehetőség című riportjában.

Az alkotó a Képmás Magazinnak is nyilatkozott a nyáron. Tevékenységükről és személyes elhatározásairól szólva azt nyilatkozta:

„Van közel tíz százaléknyi kisebbség, amelynek pedagógiai, kulturális, egészségügyi támogatásra, folyamatos segítségre és gyógyító impulzusra lenne szüksége ahhoz, hogy azzal az energiával, jelenleg rejtőzködő tudással, izgalmas képességekkel tudjon részévé válni a társadalomnak, amelyekkel valójában rendelkezik. Persze ehhez jelentős forrásra lenne szükség, de leginkább felismerésre és elhatározásra, hogy a területen komolyabb változás történjen. Ekkor jöhetnek a képbe olyan szervezetek, mint a Karaván, amelyek kulturális területen fel tudnák ajánlani a partnerségüket ehhez. 

Egy egészen komoly intézményre nyilván a fővárosban, valamint továbbiakra a vármegyeszékhelyeken, nagyobb városokban, falvakban. Ezek hiányát csak igen kis részben tudjuk pótolni, és őszintén szólva a működésünk 23 éve alatt nem igazán találtunk rá a tevékenységünket folyamatosan lehetővé tevő forrásokra. Pedig a társadalmi felzárkóztatás, az esélyteremtés, a perspektívanyújtás nagyon fontos. Egyáltalán adni. Ugyanakkor bár munkánk, céljaink, programjaink nem változtak, sok esetben évről évre új forrást kellett találnunk, hogy fennmaradjunk. Így nem könnyű tervezni, gyakran csak öt-hat hónapra lát előre az ember. Világos, hogy ilyen körülmények között kevés a roma kulturális területen folyamatosan lendületesen jelen lévő, komolyan vehető partner. Ehhez kellenek ezek a kulturális intézmények. Először egy, aztán a többi.

Rettenetesen sajnálom, hogy több mint három évtized alatt sem sikerült egy jelentős intézményt létrehozni, csak tervek születtek. Ez minimum elgondolkodtató. Mondom ezt annak ellenére, hogy színészként soha nem mellőztek, mindig megkaptam a lehetőséget. Azt kaptam a Jóistentől, amire vágytam, amit kivívtam magamnak, és amit nekem szántak. Ez a misszió azonban magával ragadott.”