“A fájdalomból félig felocsúdva olvasom a Morcsányi Géza haláláról szóló gyászhíreket. Filmfőszerep, színházi munkák, műfordítások, könyvkiadó vezetés. Az utóbbiról esik talán a legkevesebb szó, ami talán érthető: kívülállónak ezt a legnehezebb megfogni. Pedig Morcsányi Géza szerteágazó, művészeti áganként is jelentős életművében ez volt legfontosabb. Neki személyesen és hatásában is” – írta közösségi oldalán Nyáry Krisztián.
“Az ezredforduló környéki két évtized magyar irodalma teljesen másként alakult volna nélküle. Ha lesznek hazai irodalomtörténészek ötven év múlva is, akkor Magvető-korszakról vagy Morcsányi-időszakról fognak értekezéseket írni. Talán ha húsz hozzá hasonló hatású, kánonteremtő vagy kánonőrző személy volt összesen a magyar irodalomban: Kazinczy Ferenc, Toldy Ferenc, Bajza József, Gyulai Pál, Kiss József, Osvát Ernő, Sárközi György vagy Réz Pál mellett vitathatatlanul ő volt az egyikük. Ezek az irodalmárok nagyon különbözőek voltak, mást csináltak és különbözően fogták fel a szerepüket – az viszont közös volt bennük, hogy semmi más nem érdekelte őket, mint a leírt betű, csak ennek alapján ítéltek.
Tehetségeket fedeztek fel, életműveket gondoztak, alkotókra irányították generációk figyelmét. Olykor tévedtek is, de összességében irodalmi korszakot teremtettek. Hatásuk az ízlésükön, a kíváncsiságukon és az irodalom iránti olthatatlan rajongásukon alapult” – írja Nyáry Krisztián.
“Egy irodalmi kánon nem csak művek összessége, hanem olvasási módoké is. Az 1990-es évek közepétől a 2010-es évek közepéig terjedő időszakban születő irodalmi műveket még sokáig fogjuk Morcsányi Géza szemüvegén keresztül olvasni. Az általa vezetett Magvető azért élte túl a rendszerváltást követő nehéz éveket, mert szilárdan hitt benne, hogy az irodalmi minőség és a piaci környezet összeegyeztethetőek. Több száz szerző több ezer művének impresszumában a minőség védjegyeként szerepel a neve.
Ennek az elképesztő mennyiségű és minőségű munkának jelképes csúcspontja, ahogy a stockholmi díjátadóig vitte rajongásig szeretett szerzőjét. Kiadóként a saját jogán is ott állt az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díj átadásán: ez sem lett volna nélküle. Ahogy a mai középgeneráció meghatározó íróinak pályája is másként alakult volna.Mindezt majd megírják még pontosabban is. Hatalmas életmű. Felmérhetetlen veszteség” – fogalmaz az irodalomtörténész, író.