Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója nem örülne, ha a jövőben békák kuruttyolnának a nemrég felújított nézőtér nedves helyén. Erősen bízik benne, hogy százéves színháza kitelepítése csak egy terv, amit továbbgondolnak azok, akiknek ilyesmin kell gondolkodniuk – számolt be az Index.
A direktor és kultúraszervező úgy látja, hogy nyaranta eleve meglehetősen kevés valódi színházi élményt nyújtó lehetőség van az országban. Színészként szerepelt már a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ahol az arénaszerű arányok miatt nem árt felemelnie a kezét a színpadon annak, akinek épp a szövege következik. Az is fantasztikus élmény – szögezi le –, de másfajta. A Majorban az emberléptékű nézőtér és színpad miatt megélnek a dialógusok, és a csendnek is óriási ereje lehet.
Budán amúgy sincs sok színház, a Városmajor pedig akár gyalog is át lehet sétálni a Széll Kálmán térről, ahová számos tömegközlekedési eszközzel el lehet jutni – említi még meg.
Az évforduló kapcsán elhangzott, hogy 1922. július 30-án filmszínházként kezdte meg pályafutását a szabadtéri színpad. Ennél sokkal többet is tud a hely történetéről, főleg, mióta felkérték Nyáry Krisztiánt, hogy írjon erről egy színdarabot. A Száz év major, avagy az eszméimet nem cserélem (Titkos irodalmi mulatság és kesergés) című darab az írók-költők nézőpontjából dolgozza fel az eltelt évszázadot. Megjeleníti a színen többek között Ady Endrét, József Attilát, Karinthy Frigyest, Kosztolányi Dezsőt, Nemes Nagy Ágnest, Mészöly Dezsőt, Polcz Aline-t és a többi művészt, akik számára fontos helyszín volt a Városmajor. Az ősbemutatót július 29-re tervezik.
A teljes beszélgetés ITT és a fenti lejátszón érhető el.
A podctast létrehozói: Korcsmáros Felícia, Víg György, Gerencsér Tamás