Nyilvános Bodor Johanna pályázata a Pécsi Nemzeti Színház vezetésére
2020. október 21., szerda 13:21
„Újra nyitottá válni a másikra, az együttérzésre, a közös gondolkodásra, összetartani közösségeket – a színháznak a megosztottság korában egyre hangsúlyosabb a feladata ebben” – kezdi Bátran nyissunk! című pályázatának bevezetőjét Bodor Johanna.
„Egy kortárs színház – befelé és kifelé is néz. A külső világra éppúgy reagálnia kell a repertoárján keresztül, mint belső, közösségi, társadalmi felelősségérzetére.
Pécs élénk és kreatív város. Lendületes. Elbűvölő. Imázsához erőteljesen hozzátartozik a művészet, a tudomány, a kultúra, a kulturális gazdaság. Itt a hagyomány is progresszív: a tudásból eredő innováció, a kreativitásból fakadó művészet, kultúra.
Pályázatom a Pécsi Nemzeti Színház vezetésére ebből indul ki, ezt tartja követendőnek. Innovációra és progresszióra törekszem – konstruktív alkotótársakra, megfelelő szakértőkre támaszkodva. Velük újrapozícionálnám a Pécsi Nemzeti Színházat Pécsett, Magyarországon és a nemzetközi színtéren. Az egyedi karakterű városba – egyedi karakterű színházat és színházi életet képzelek el. Egy „határtalan színházat” – megidézve ezzel a „Határtalan város” című egykori pécsi programot is, amely innovatív és befogadó szellemiségével nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet másfél évtizeddel ezelőtt. Azzal, hogy a „megszokottat” átlépve – ugyan tisztelve a hagyományokat, ám hangsúlyosabban érvelve a jelen és a jövő lehetőségei mellett – európai kontextusba helyezte a várost, ezzel Magyarországot is. Ez a nyitott szellemiség engem is motivált. Már akkor, és most is. Ilyennek látom az új Pécsi Nemzeti színházi-modellt, amelyről a pályázatom szól.
Bátrak vagyunk. Merünk olyan színházi programot felépíteni, amely karakteres, szenvedélyes, izgalmas. Messzire mutató. Együttműködő. A kapcsolódásokban hiszünk a többi intézménnyel, városi közösségekkel, platformokkal. A pécsi kulturális-szellemi hálózat, az itteni rendkívüli erős kulturális, művészeti muníciók mind Pécs városát támogatják. Szerintünk erre ma is fogékony egy olyan város, ahol például a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) annak idején megszületett.
Persze egy színháznak nem csak az a feladata, hogy katalizálja a születő színházi innovációkat. Egyértelműen figyelemmel vagyunk a közpénzből működő, háromtagozatú színház sajátosságaira, a társulat összetételére, a működés határaira (amelyek az elképzeléseink révén idővel kiszélesedhetnek). Ma egy színháznak arra is képesnek kell lennie, hogy rugalmasan reagáljon az egyre sebesebben változó világra, társadalmi, gazdasági helyzetekre, akár (járványügyi) vészhelyzetekre előre tervezetten. Pályázatom ezért úgynevezett okos (smart) színházi működési elgondolást is követ – talán elsőként a magyarországi színházgazdálkodási gondolkodásban. A pályázatomat segítő fejlesztő szakemberekkel abból indultunk ki: ha van okos város (smart city), miért ne lehetne okos színház is. Amely megfontolt, előrelátó, korszerű és észszerű, transzparensen tervez és megvalósít, fenntarthatóságra törekszik, kalkulál a folyton változó világgal, együttműködő, miközben a környezetvédelmet is beemeli innovációs stratégiájába. Középpontjában pedig mindig a közösség van.
Egy pályázat tisztességes megírásának és az ígéretek betartásának záloga a szakmai tudás, a tapasztalat, a kitartás és a minőségre törekvő ambíció. Tisztában vagyok azzal: csakis komoly gazdasági terveken keresztül és biztos vezetői kézzel lehet életre kelteni és hosszú távon fenntartani ilyen horderejű terveket.
A színház olyan terület, ahol sokféle szemlélet, diskurzus, megközelítésmód találkozhat össze. Ez a pályázat pontosan ilyen sokrétű párbeszédből jött létre. Igaz, a pályázat megírását is jellemző szakmai műhelymunka már sokkal korábban indult azokkal – pécsiekkel, nem pécsiekkel, külhoniakkal, másokkal –, akik segítettek most, és akik támogatói nyilatkozatban is megerősítették együttműködési szándékukat. Ami nem csupán nekünk szól. Általunk a Pécsi Nemzeti Színháznak. Pécs városának.
Például a Nemzet Színészei közül jó néhányan – kérésünkre – védnökséget vállalnának egy olyan POSZT-ban, amelynek szakmai programjában helyet kapnának az új művésznemzedékek: „Támogatói nyilatkozatunk ehhez a pályázathoz kapcsolódik, amelynek alapelve a párbeszéd és az erős szakmai figyelem a jövő generációira”, fogalmaznak levelükben. Vagy miként Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes írta a szerinte párbeszédképes pályázatunkhoz:
„A pályázati időszakban jó néhányszor beszélgettünk a csapattal, és felkértek arra: vegyek részt a Művészeti Tanácsban, és tartsak mesterkurzusokat. Igent mondtam. Igyekszem hazai és nemzetközi kapcsolataimmal is segíteni a pályázati elképzeléseket, és természetesen Pécs városát.”
A közvetlen alkotótársakkal pedig hosszú évek óta ismerjük egymást, dolgoztunk együtt, tudjuk, ki mit gondol a színházról, s most azt is tudjuk: pályázatunk Pécsnek szól. Először álltunk így össze: Udvaros Dorottya, Sebestyén Aba, Anger Ferenc, Keszthelyi Kinga, Dr. Szabó Károly és én. Pályázatomban az ő hangjuk is megszólal. Itt csak egyet idézek, a Kossuth-díjas Udvaros Dorottyáét: „A mai valóság tisztázatlan kérdéseiről való felelős és bátor gondolkodás tudja csak megtisztítani a jövőt.”
Már készen voltam a pályázattal, amikor azt a szomorú hírt kaptuk: meghalt Bertók László költő, Pécs díszpolgára. Eredetileg a pályázat végén idéztem volna A város neve című verséből, de átemeltem ide, a bevezetéshez, ezzel is tisztelegve emléke előtt: „Érzel-e mindenkit, aki egyszer itt élt? / Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs?”
Én hiszem. Mi hisszük. És azt is, hogy a pályázatunk megvalósítása esetén a Pécsi Nemzeti Színház újragondolásával öt év alatt – ennek a programja a pályázatom – egy új progresszív történettel járulhatunk hozzá a kreatív Pécs imázsához.”