2003-ban végzett egy osztály a Színművészeti Főiskolán, 2007-ben pedig elindítottak egy sorozatot. Évről – évre összejöttek nyáron, hogy egyikük életéből tabuk nélkül, empátiával, humorral és őszinteséggel előadást készítsenek, Máté Gábor rendezésében.

Egy évvel a sorozat lezárása után Gyárfás Dorka és Somos Ákos újságírók könyvet írtak az osztályról, az előadásokról, erről a nagyszabású vállalkozásról, ami Mácsai Pál szavaival élve nyilvános összeesküvés volt az idő ellen. A két szerzővel, valamint Mészáros Bélával, a Katona József színház művészével és a 2016-os előadás címszereplőjével Kormos Lili beszélgetett a Jelen hetilap podcastjában.

„2004-től jöttek össze minden évben egy nyári bemutató erejéig, és a témájuk 2007-től lett valamelyikük élete és karrierje. Innentől a darabok címe is az lett, akinek az életét feldolgozták: volt tehát Járó Zsuzsa, Szandtner Anna, Kovács Patrícia vagy Mészáros Máté című előadás, és így tovább tizennégy (pontosabban a Covid miatt tizenöt) éven át. A játék az évek során a színházrajongók számára kötelező nyári program lett, a jegyeket pillanatok alatt elkapkodták. A Zsámbéki Rakétabázison kezdődő, majd Orlai Tibor produceri közreműködésével a budai Jurányi Inkubátorházba költöző AlkalMáté Trupp-előadások – „egyszer volt – többé nem lesz” jellegükkel – kultikus rangra emelkedtek.”

„Máté Gábor azt mondta, érdekes volt figyelni őket, ahogy az évek során megöregszenek, megrogynak, kudarcok érik őket, és a teher is egyre nőtt, hogy ne mondhassák rájuk: „Á, megöregedtek, már nem olyan jók.”

És ahogy az a valóságban is történt, utolsóként lépett a színpadra Jordán Adél, aki sietett leszögezni:

A színpadon zajló könyvbemutatón a résztvevők véleménye megoszlott arról, hogy az évekkel egyre jobban megnyíltak, vagy inkább egyre zárkózottabbak lettek-e. Mészáros Máté szerint ezek a találkozások olyanok voltak nyaranta, mint egy éves kontrollvizsgálat, egy terheléses EKG. Péter Kata azért sajnálja, hogy nincs több előadás, mert annyi szarság van ma a világban, amit jó lenne velük megbeszélni, színpadon látni. Abban mindannyian egyetértettek, hogy talán a Gál Kristófról szóló előadás lett a legdrámaibb – nem azért, mert arról szólt, hogy egy színészből hogyan is lett rendőr (rendőrségi szóvivő), hanem a házassági válság feldolgozása miatt.

A könyvbemutatóra eljött Fenyő Iván is, aki bár a sorozat felénél kiszállt – mint mondta, „bajom lett vele” –, de imádta az előadásokat, és Valuskának válaszolva laza természetességgel jelentette ki: „Aztán most, látod, itt vagyok megint.”

A könyvben pedig ennél részletesebben is mesél a krízisről és a balhéról, mindarról, ami a sorozat elkészítése közben érte, ahogyan Száraz Dénes is elmondja, miért szállt ki, és mindezt ugyanolyan őszintén, ahogy az egyes előadásokat csinálták. A Park Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet tizennyolc interjút tartalmaz (Máté Gábor, Járó Zsuzsa, Szandtner Anna, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Máté, Péter Kata, Száraz Dénes, Gál Kristóf, Dömötör András, Mészáros Béla, Vajda Milán, Fenyő Iván, Czukor Balázs és Jordán Adél mellett megszólal Izsák Lili és Kálmán Eszter, az előadások díszlet- és jelmeztervezői, Dargay Marcell zenei vezető, illetve Orlai Tibor, aki a szárnyai alá vette a sorozatot), és bízvást állíthatjuk, hogy

ezeket az interjúkat hasonlóan élvezetes olvasni, mint az előadásokat látni.

Akik részesei voltak az elmúlt tizenöt év történéseinek, azok is fognak új és érdekes információkat találni, akik pedig nem, azok belepillanthatnak egy izgalmas munkafolyamatba és gondolkodásmódba”.

Sümegi Noémi teljes beszámolóját itt érhetik el.