Peller Károly színművész-rendező és Tóth Péter zeneszerző mellett a jelenlegi főigazgató, Barnák László jelenlegi igazgató is indul a Szegedi Nemzeti Színház vezetéséért.
„Az érvényes színház nem osztja föl a világot „jókra” és „rosszakra”. Ellenkezőleg: egyidejűleg kínál fel több nézőpontot, és a néző dolga fölfedezni, melyek érintik őt meg leginkább. Manapság, amikor a világ különféle törésvonalak mentén sorakozott fel, a színház menedék, mert lehetővé teszi, hogy egy másik ember helyzetébe képzelhessük magunkat – egy másik ember szemén keresztül láthassuk a világot” – fogalmaz dolgozatában Barnák László, amelyet elsőként a Fidelio hozott nyilvánosságra.
A direktor, aki 15 éve dolgozik a szegedi színházban, öt éve igazgató, három éve a szabadtérit és a REÖK-öt is irányítja, a Szegedi Tükörnek úgy fogalmazott korábban: „Őszinte leszek, többször átgondoltam ezt, ilyen kihívásokkal teli évek után. De azt látom, sikerült helytállnunk, a színház működik, anyagilag stabil helyzetben vagyunk. Most várjuk a minisztériumtól a közös működtetési megállapodás aláírását, amelyről az önkormányzat már egyeztetett, mert erre alapozva tervezhetjük a költségvetést. Valóban sok a kihívás, de olyan munkatársaim vannak, akik tapasztalata és szakmai segítsége támogat abban, hogy a stabilitást megőrizzük. Mivel a színház minden szempontból csapatjáték, csakis a munkatársakra támaszkodva lehet a továbbiakat is megtervezni, akik átlátják a színház, a szabadtéri és a REÖK működését, valamint azt is, hogyan működhet egymás mellett a színház és a szabadtéri. Mindkét intézményt szeretik a nézők, és a felméréseink azt mutatják, hogy szakmailag is jó irányba indultunk el pár éve. Az ország bármelyik színháza büszke lenne azokra a rendezőkre, akik nálunk jártak, fontos célunk volt a társulatépítés, hogy a nézőknek a jelenre reflektáló előadásokat mutassunk, amikben viszontlátják az őket foglalkoztató dolgokat. És nemcsak általánosságban, hanem az életünket befolyásoló gazdasági, szociális, társadalmi körülményeket is.”
Azt is hozzátette: „Az eltelt öt év engem is összegzésre késztet, hogy hol látok esetleges hibát, javítandó feladatot; erről folyamatos a párbeszéd a vezetéssel, a társulattal és a területek vezetőivel, hogy hogyan találjunk olyan megoldásokat, amik az ideális működést megközelítik. Azzal együtt, hogy háromszáz munkatársunk van, öt helyszínünk, három és fél milliárd forintos a költségvetésünk, amiből tavaly és két éve több száz milliós állami támogatást nem kaptunk meg, miközben folyamatosan pályáztunk, mert volt lehetőségünk. Átgondoltam: van még bennem és a munkatársaimban szufla, akarat és energia, hogy az eddig megtett művészeti utat, a kommunikációs nyitást a városban, a régióban, a szakmai életben folytassuk. Lehet még folytatni és fokozni, új utakat nyitni, mert a néző nemcsak arra vágyik, hogy szórakozzon, hanem hogy olyan tartalmat kapjon, ami megérinti. Ezt mutatják a színház és a szabadtéri jegyeladásai, a nézők, a munkatársak visszajelzései és a felméréseink.”
Barnák dolgozatából az is kiderül, hogy ötfős művészeti tanácsot hozna létre, amelynek tagjai a következő alkotók volnának: Barnák László főigazgató, Dobszay Péter az opera tagozat élén, Fábián Péter, Koltai M. Gábor és Tárnoki Márk rendezők.