A színészt idén Kaszás Attila-díjra jelölték, ebből az apropóból kérdezte őt a nyíregyházi televízió riportere, Z. Pintye Zsolt.

„Nem lehet egyedül élni… vagyis de, lehet, csak nem érdemes. A színházra ez halmozottan igaz: nem lehet egyedül szólózni; ott a világosító, ott vannak a nézők, már nem vagyok egyedül” – fogalmaz Gulácsi Tamás az interjúban, amelyben pályájáról és nyíregyházi élményeiről is szó esik.

A beszélgetésben a színész elárulta: „Ha felvesznek elsőre a Színművészetire, akkor nem felvételizek a Nemzeti Színház stúdiójába és nem találkozom olyan színészekkel, mint Agárdy Gábor, Avar István, Moór Marianna, Szakácsi Sándor, Raksányi Gellért, Kállai Ferenc. Az, amit ők képviseltek, az a színpadi létezés, az, hogy láthattam őket próbálni mind hatott rám… és ez nem történhetett volna meg, ha engem felvesznek…”

Gulácsi Tamás sikeres kaposvári felvételijéről is megosztott egy történetet: „Ascher Tamás mindig azt mondta: „nyugodjon meg, magából színész lesz”… Aztán fölvettek Kaposvárra, és jöttünk haza Rák Zoltán barátommal, akit szintén felvettek. Leszálltunk a Déliben a vonatról, Ascher Tamás pedig ott ült egy padon, egy újsággal a kezében, ott a Déliben! Leemelte, odanézett, annyit mondott, hogy gratulálok, majd olvasott tovább… És ez egy jel volt. Tudta, hogy felvételi van, tudta, hogy felvettek, nem tudom hogy történt, de ő ott várt a Déli pályaudvaron. Persze nem tudom, hogy engem várt-e, de ez egy szép történet…”