Mi várható, milyen jegyárakkal számolhatunk a szabadtéri színházak esetében, mennyiben érintik őket is a kulturális megszorítások? Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke a HelloVidék-nek válaszolt.

A kérdésre, mennyire sikerül lefedni az egész országot, hány szabadtéri színház érdekeit képviselik, Pócza Zoltán elmondta: „Jelenleg 14 tagunk van, de várhatóan ősszel további két szabadtéri színházzal bővülünk. Azokat a hagyományos szabadtéri színházakat lefedjük, amelyek régóta működnek. Mi a megalakuláskor is szerettünk volna egy olyan szervezet lenni, amely reprezentatív.”

Pócza Zoltán arról is beszélt, hogy a szabadterek nagyon sok esetben beavató színházak is: „Nyáron sok esetben olyan közönséget is vendégül látunk, akik nem járnak kőszínházakba, a bérletes előadáson nem fordulnak meg. Nyáron egy kicsit könnyebb elcsábítani őket, közben megszeretik ezt a műfajt, és azt mondják, hogy év közben is érdemes lesz eljárni színházba. Ezért is nagy felelősségünk van abban, hogy amit adunk, az minőségi legyen, még akkor is, ha az utóbbi időben – a nyári színházakról van szó – főleg szórakoztató előadásokról beszélhetünk.”

A szabadtéri színházaknak tavaly félmillió nézője volt országosan, és több tucat bemutatót tartottak: „Az utóbbi időben nagyon sok változás is érintett minket. Az elmúlt három év bebizonyította egyrészt, hogy szükség van ránk, hiszen amikor a pandémia miatt a színházak zárva tartottak, illetve most a rezsiemelkedés miatt sok kőszínház komoly problémákkal nézett szembe, addig mi nyitva lehettünk, mindvégig tudtunk játszani.”

Arról szólva, hogy az emelkedő energia- és gázárak, a kétszámjegyű infláció a nyári színházaknál miként csapódik le, kifejtette:

„Nálunk is lecsapódik, de kisebb mértékben, mint a kőszínházaknál. De egyre több szabadtéri színház dolgozik a többi időszakban is. Mi is hoztunk létre olyan kamaraelőadásokat, amelyeket később, a nyári szezonon túl is tudtunk utaztatni. A Kőszegi Várszínháznak most is úton van két produkciója. Ezt a részét megcsonkította a rezsiprobléma, nagyon sok színház, amelyiknek van belső játszótere, nem tudott nyitva tartani, de kevésbé cibált meg minket, mint a kőszínházakat. Erre is felkészültünk, amennyire lehetett. A nehézséget az adta, hogy nem lehetett előre tervezni, hogy mikor nyithatsz ki. Ezek a helyi önkormányzattól függtek. Nagyon sok helyen az önkormányzat erősen behúzta a kéziféket, ebből a szempontból eléggé kiszolgáltatottak voltunk. Minden költség emelkedik, legjobban a személyi költségek, hiszen lassan semmilyen területen nem lehet munkaerőt kapni, ez alól a színházak sem kivételek. Az energiaár-növekedés is érint minket is, nem mindegy, hogy a villanyszámla 1 vagy 10 millió forint. De az energiaköltség nyáron kisebb befolyásoló tényező, mint télen.”

Azt is hozzátette: „Tendencia-szerűen emelkedtek a jegyáraink, de nem olyan mértékben, ahogy az infláció megkövetelte volna. A nagyon népszerű programok esetében nagyobb arányú volt a növekedés, mert van néhány olyan program, amiért szinte bármennyit el lehet kérni, akkor is megtelik a nézőtér. A magasabb kultúrát közvetítő előadások esetében visszafogottabb az áremelkedés. Nem szeretnénk ugyanis elveszíteni azt a közönséget, amelyik kultúrafogyasztóként nagyon fontos közeg, viszont fogyasztóként nincsenek olyan jó lehetőségei” – fejtette ki Pócza Zoltán.

Friss hír, hogy bizonyos nyári színházak idén egyáltalán nem kaptak állami támogatást. Ennek kapcsán úgy nyilatkozott: „Ez így van, ráadásul az idei évben elég későn, most június elején derültek ki az előadóművészeti támogatások. El lehet képzelni, mit jelent ez egy szabadtéri színház esetében, amikor a közönségünket már régen meg kellett volna találni az idei műsorfüzetekkel, de mi még azt se tudtuk, mire lesznek forrásaink. Tavaly ezeket a pályázati támogatásokat már januárban kihirdették, igaz, akkor választások voltak. Azt szoktuk mondani, hogy a biztos rossz hír is jobb, mint a bizonytalan jó. Ha tudod, hogy nem lesz támogatás, akkor a zsíros kenyeret sem veszed elő. De ha előveszed, és mégsem kapsz állami forrásokat, az nagyon rossz üzenet. A közönség türelmét is kellett kérnünk, mert így a programhirdetések jóval később történhettek meg, addig nem tehettünk kötelezettségvállalást, amíg nem volt fedezet. Az önkormányzatok adott esetben meg tudják előlegezni azt a pályázati pénzt, ami lehet, hogy csak augusztusban vagy szeptemberben folyik be, de ha még nincs döntés, nincs erről egy szerződés, addig nincs, aki ellenjegyezze ezt, hiszen nincs rá tényleges fedezet.

Az is kiderült, hogy óriási különbségek vannak a bemutatószámban: „Nekünk tavaly öt saját bemutatónk volt, idén csupán egy lesz. Óriási különbség van abban is, hogy mit játszunk. Az a biztatás, hogy minél inkább a piacra kerüljünk, azt jelenti, hogy olyat játsszunk, ami tuti siker. Az nem biztos, hogy ez művészet.”