Fazakas Júlia színésznőt is, mint a szakmabeliek legtöbbjét, szobafogságra ítélte a pandémia. Felismerve az online „erejét” egyedülálló átalakuló performanszba kezdett. Erről kérdezte az Index.
A kérdésre, Fazakas Júlia színésznő vagy átalakulóművész, úgy felelt: “A színészet maga az átalakulás művészete. Megtalálni egy szerepet, hozzáalakulni, a bőrébe bújni, átélni, megélni hosszú folyamat, nehéz és izgalmas játék testtel, lélekkel, szellemmel. Én matematika–fizika szakos gimnáziumba jártam, de szavalóversenyeket nyertem, diákszínjátszó csoportban bohóckodtam, az iskolaújságban saját művészeti rovatom volt. Sokszor azért kaptam jelest matekból, mert jól szerepeltem az iskolai megmozdulásokon, nem azért, mert jól oldottam meg egy másodfokú egyenletet. A tanárok művésznőnek szólítottak, amitől ma is kiráz a hideg. Nem volt kérdés a Színművészeti Egyetem, addigra már tudtam pár száz verset.”
Azt is elmondta, milyen erdélyi színésznek lenni Budapesten: “Az erdélyiségemet soha nem éreztem akadálynak. Nehéz volt persze mindent elölről kezdeni a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház után Budapesten, ahol kevesen ismertek, de nagyon sok feladat várt rám, és vár rám ma is. Folyamatosan megtalálnak olyan munkák, amik itt váltak fontossá az életemben. Ilyen például a zenélés vagy a jelmeztervezés, nagyjátékfilmet és színházi előadást is jelmezeltem. Jövőre is van két olyan felkérésem, ahol nemcsak szereplője, de jelmeztervezője is leszek az adott filmnek, előadásnak. Ezek mellett sokat festek, varrok, ruhákat és babákat. A színészet a legfontosabb az életemben, de számomra nem az egyetlen módja az önkifejezésnek.”
Arról, mikor és milyen indíttatásból kezdődtek az online átlényegülések, elárulta: “A parafrázisok? Láttam pár Getty múzeumos festményreprodukciót, ahol a képet finoman újragondolva fotón feldolgozták, tulajdonképpen élővé tették a művet, és izgalmasnak találtam, aztán a Szépművészeti Múzeum is elindított egy hasonló játékot online, minden héten vártak egy parafrázist, a legjobbak nyertek is, köztük én is. (…) Nem az unaloműzés vezérelt, hanem akaratlanul is egy új önismereti tréning folyamatában találtam magam. Én voltam az alany és az állítmány is.”