Háború és energiakrízis egy színház életében – a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész mutatta be az évadot a Vasárnap Reggelnek. Megkérdezték azt is, hogy milyen reményekkel és tervekkel tekintenek az előttük álló időszakra, és hogyan készül túlélni a veszprémi színház a közintézményeket is fenyegető rezsiválságot.

A teljes interjú a Vasárnap Reggelben olvasható.

„Nagy várakozással tekintünk a jövőbe. Jelentős változás előtt állunk, amely túlnő rajtunk. A háború és az energiaválság. A következményeket még nem ismerjük. (…) Számunkra a legfontosabb a közösség és a közönség. Mindkettőt szeretnénk védeni. A társulat arra esküdött, hogy szolgálja a közönséget. Ha valami közbeszól – ahogyan az a pandémia esetében is volt -, akkor is vigyázunk rájuk. A társulati tagokat, a családokat talpon kell tartanunk. A közönségnek pedig szüksége van a kultúrára, a katarzisra, az összetartozás érzésére és a szépség befogadására” – számolt be a direktor.

A kérdésre, az országos színházi térképen a veszprémi színház biztató pozícióban van-e a fenntartás szempontjából, úgy felelt: „Magyarországon egyedülálló színházi rendszer működik. (…) A nemzeti színházakat erre az évre tizenöt százalékos megvonással illette az állam. Bennünket, kiemelt színházakat még nem érintettek a megvonások. (…) Mindent végiggondolunk a költségcsökkentésre vonatkozóan. Energiatakarékosságra törekszünk. Ha kell, összébb húzódik a színház, vagyis a Játékszínben nem lesznek előadások télen, mert nehezen fűthető hely és magas extra költség követelne. Lehet, hogy összevonunk előadásokat. De úgy lehet, arról is le kell mondani, hogy jelentős díszleteket állítsunk színpadra. Átszervezünk munkahelyeket olyan területekre, ahol gazdaságosabban tudjuk megoldani a fűtést, és előbb kapcsoljuk le a lámpákat, mint egyébként tennénk.”

Azt is hozzátette: „A közönség vágyik a színházra. Jól fogynak a bérletek – más színházaktól is ezt hallom. A pandémia alatt megélték a bezártságot. Aki szereti az élő színházat, eljön a darabjainkra. Senki nem tudja még, hogy mennyi lesz a rezsi. Ennek hatása később várható. Ha olyan mértékű számlákat kapnak, amelyek nagyon megterhelik a pénztárcájukat, lehet, hogy lemondanak a kulturális javakról.”

Oberfrank Pál arról is beszélt, volt olyan időszak, amely a maihoz hasonló nehézségek elé állította:
„Nehezen éltem meg a rendszerváltás utáni időszakot, amikor különösen feszült volt a kulturális élet. A kultúrában mindig jelen van a kettősség. Ahogyan a világban, a politikában is. Van, akinek a világpolgári gondolat, és van, akinek a nemzeti identitás fontosabb. Az, hogy hangsúlyozzuk a magyarságunkat, különösen fontos egy olyan országban, ahol csak a rendszerváltás óta van demokratikus államforma. Addig folyamatosan különböző elnyomó hatások alatt éltünk. Az utóbbi években a kultúra sok támogatáshoz jutott. Érezzük, hogy mekkora ajándék ez. Fejlesztések, beruházások és álmok valósultak meg.”

Arról is faggatták, ha jellemezni kellene napjainkat, melyik darabbal írná le:
„A 80 vödör levegő, amelynek bemutatójára készülünk, épp ilyen. Egy olyan férfiról szól, aki végigélte a 20. század második felének nehézségeit, s ettől folyamatosan háborús félelmei vannak. Egy kút oldalában készít egy bunkert és arra készül, hogy bármikor kitörhet a háború. Amit most sokan éreznek, az egy ehhez hasonló kataklizmától való félelem. (…) Fontos, hogy foglalkozzunk az emberek lelkével, és ne engedjük, hogy eluralkodjon a kétségbeesés. Rengeteg feszült helyzet van, de nem ez az igazi út. Vannak az életünknek határai. Kevés időnk van, amikor jót tehetünk, és amikor erre lehetőség adódik, akkor kell jót tennünk” – szögezte le az igazgató.

A teljes interjú a Vasárnap Reggelben olvasható.