Június 17-én kezdődött Veszprémben az ötödik alkalommal megrendezett Rátonyi Róbert Operettfesztivál, amelyen ezúttal a város utcáin, terein, cukrászdáiban, kávéházaiban is találkozhatnak a műfaj és a társművészetek képviselőivel. Oberfrank Pált, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját ennek kapcsán kérdezte a Magyar Hírlap.

A teljes riport a Magyar Hírlapban olvasható.

„Ha a közönség nem találja a helyét, és nem érzi magáénak az intézményt, akkor nem ér semmit a színházcsinálás” – vallja Oberfrank Pál igazgató. „Beletelik egy-két évbe, amíg az ember megérti, mit jelent színházat vezetni, ám idővel minden mindennel összeér. Színészként a Vígszínház csapatában önmegvalósító művészi életet éltem, de aztán azok a társadalmi és politikai változások, amelyek Magyarországon végbementek a rendszerváltozás után, megerősítették bennem a felelősségtudatot, és megértettem, lényeges az, hogy az ember honnan indult, hová tart, és mi az, amit a jelenben tehet. Nagycsaládban nőttem fel, és a Piarista Gimnáziumba jártam, megtanultam, mennyire fontos, hogy egy közösség alkotó tagja legyek. Amikor Veszprémbe jöttem, meg kellett értenem, hová is érkeztem. Ehhez kellett valaki, aki segíti a városban való teljes elmélyedést és az azonosulást. A vidéki színházcsináláshoz szükség van egy színházat ismerő, értő, helyi kapcsolati tőkével rendelkező, a közönségért élő szakemberre, aki Kellerné Egresi Zsuzsanna. Figyeltem, és ma is figyelek nagyon arra, hogy körülöttem kik vannak, és kiknek csináljuk a színházat” – hangsúlyozta.

Mint a lapnak mesélte, Veszprémben az emberek ismerik egymást, és fontos a közösség: „Ezt az életérzést nagyon jó megélni, és a válságos időszakban, a pandémia alatt ez megerősödött, hiszen a művészet korlátok közé került. Ilyenkor feladatunk az, hogy az emberek lelkéhez eljussunk, és arra biztassuk őket a szereteten és a mosolyon keresztül, hogy van remény. Ezt szeretnénk fenntartani. A 2022/2023-as évadunk a Szeretet évada nevet viseli, de itt a hogyanon van a hangsúly. Ez egyfajta vertikális gondolkodás, amely fölfelé is tekint, és nem csupán horizontálisan látja a világot” – hangsúlyozta Oberfrank.

„Szeretném megerősíteni azt a tudatot, hogy a megyeszékhelyeken, de a legkisebb településeken is akár, sokszor nagyon komoly művészeti munka folyik, jelentős életpályákat futnak be a színészek és az alkotótársak a színházakban és a kultúra más területein is. Fontos őket is elismerni, és a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete elnökeként az egyik feladatom az, hogy ez az elismerés a kultúrpolitikában kiegyenlített legyen. Ennek szellemében is jelen vagyunk: portréfilmeket készítettünk, amelyeket szeretnénk bemutatni a televízióban, nemsokára megjelenik egy kiadványunk, amely látlelet a vidéki színházak életéről, szóval van tennivaló” – sorolta a direktor, aki az egyesület elnökeként azon dolgozik, hogy a vidéki színházak is jelentős helyet foglaljanak el az ország kulturális térképén.

A teljes riport a Magyar Hírlapban olvasható.