Több mint tíz éve igazgatja a Veszprémi Petőfi Színházat. Néhány hónapja újraválasztották, így minden bizonnyal az ő feladata lesz, hogy lebonyolítsa az épületegyüttes teljes körű rekonstrukcióját és elkormányozza a színházat 2023-ba, amikor Veszprém válik Európa Kulturális Fővárosává – számolt be a Origo.
Oberfrank Pál színművész, igazgató a portálnak elmondta: “(…) Nemcsak önmagam felépítése fontos a színházban, hanem az is, hogy hozzájáruljak a közösség fejlődéséhez. Már a főiskolán is, az osztályunkra, mint összetartó csapatra tekintettem. Később, ha jól emlékszem a kőszegi múzeumban találkoztam egy esküszöveggel, amely szerint minden polgár köteles volt megfogadni, hogy helyt áll szűkebb pátriája épüléséért is. Amikor Eperjes Károly fölhívott telefonon és biztatott az igazgatói poszt megpályázására, éppen Nagykovácsiban fociztam a helyi katolikus közösség apukáival. Hazamentem, kikértem a családom véleményét, és hamar igent mondtam, aminek azért volt más előzménye is. (…) Minden társulatban vannak elégedettek és akadnak, akik kevésbé, ők sokszor nagyon tudják a büfében, hogyan is kellene a színházat csinálni. Nem volt ez másképpen a Vígszínházban sem, ahol sok évet eltöltöttem, és felidézve az akkor hallott különféle véleményeket, arra gondoltam: a pálya széléről bekiabálni a legkönnyebb. Oda kell menni a kezdőkörbe, és bele kell rúgni a labdába. Nem biztos, hogy rögtön gól lesz belőle, de legalább kipróbálhatja magát az ember.”
Céljairól szólvae elmondta: “A legjobban azt a koncepciót próbáltam megerősíteni, amelyet jelmondatunkban úgy próbáltunk kifejezni: közösségben a közönséggel, tehát népszínházat jelent, a maga ismérveivel. Minden műfajban szükséges alkotni, úgy, hogy minél több ember látogassa az előadásainkat, hiszen az ő adófizető forintjukból működünk.”
“Azt gondolom, sikerült olyan munkatársakat választani, élükön Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettessel, akik egy közös irányba viszik a színházat. Inkább legyünk kevesebben, de tartsunk össze. Mára már több mint húszezer bérletesünk van, ami az irányváltást igazolja. 2015-től kezdve hatalmas részt vállalunk a város közösségi, mentális és lelki életében, két fesztivált is megalapítottunk, amelyeken keresztül szintén megszólítjuk a nézőket” – tette hozzá Oberfrank Pál, aki úgy látja, a legnagyobb kihívás most a rekonstrukció.
“Olyan időszak következik, amikor meg kell menteni a közönségünket, és szeretnénk a fiatalokra is gondolni, amiben a Lázár Ervin Program sokat segíthet. Kisebb léptékű, de még nagyobb vonzerejű előadásokat kell majd létrehoznunk, hiszen az új játszóhelyünk kisebb lesz, mint a nagyszínházunk. Mire elérkezünk az Európai Kulturális Főváros évébe, 2023-ra meg kell erősítenünk Kárpát-medencei szinten is a nemzetközi kapcsolatainkat. Terveink szerint országos, és Kárpát-medencei színházi találkozót szervezünk, amelyhez nemzetközi kamaraszínházi vendégelőadások is csatlakoznak majd. Jelenleg a Csíki Játékszínnel, és a csehországi Mosti Városi Színházzal kiválóan együttműködünk, de szeretnénk szlovák, német és francia partnerekkel is kooperálni. Mindezt pedig megkoronáznánk egy aktuális kérdésekkel foglalkozó színházelméleti konferenciával. Fontosnak tartom, hogy a színházunk reflektáljon a szakmában és a társadalomban végbemenő változásokra” – nyilatkozta a direktor.
A kédésre, hogyan reagálhat a színház a társadalmi változásokra, azt válaszolta: “Semmiképpen sem úgy, hogy egyenlőségjelet tesz a társadalmi kérdések és a napi, aktuálpolitikai célok közé. Érhetetlen módon bizonyos szakmai körökben tetten érhető egyfajta bizalmatlanság, annak ellenére, hogy a kultúrára fordított pénz önkormányzati és állam szinten soha nem látott méreteket öltött, és világszinten is jelentős. Ebből senki nem maradt ki, mert teljesen független a képviselt értékektől és ideológiától. Mindenki megkapta, egyes esetekben a többszörösét is annak, mint ami a költségvetése volt korábban, és biztonsággal, kiszámíthatóan, évekre előre tervezve működhet úgy, hogy közben szabadon alkothat. Senki nem szól bele abba, hogy melyik szerzőtől milyen darabot választ, kit kér föl rendezni és hogyan fogalmaz az előadás, még akkor sem, ha olykor kifejezetten sértő az, ami a színpadon megjelenik. A függetlenek is megkapják a pénzüket. Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy a szakma képviselői közül néhányan megtagadják a véleménycsere lehetőségét, ami pedig az utóbbi években már kezdett kiteljesedni. Nem fordulhat elő például, hogy egy több évtizede a pályán lévő színművészt, színházigazgatót nyilvánosan kigúnyoljon ugyanazon szakma képviselője, mert olyan mélységbe taszítja a szakmai közélet párbeszédének a színvonalát, amit senki sem engedhet meg magának. Ez nagyon messze áll az európai viselkedési normáktól. Sajnos elkövettük és sorozatosan elkövetjük azt a hibát, hogy hallgatunk, és udvariasan megvárjuk, hogy „majd ez is elmúlik”. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a hozzáállás nem vált be. A bennünket ért állandó lenézés és fölényeskedés elfogadásának a korszaka lejárt” – szögezte le Oberfrank Pál.
Igazgatói teendői mellett a Vidék Színházigazgatók Egyesületének elnöke. Nemrég a vidéki színházak színművész igazgatói közösen mondták el Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz című versét, a kezdeményezéshez a külhoni magyar nyelven játszó színházak színművész vezetői is csatlakoztak. Ennek kapcsán kifejtette: “A koronavírus-járvány alapjaiban megváltoztatta mindannyiunk életét. Szándékaink, cselekedeteink, hosszú távú terveink, egymás felé tett lépéseink jó időre megtorpantak, vidéki és külhoni közösségeinkben, kulturális intézményeinkben, színházainkban néhány hónapja még természetesnek hitt, egymásnak örvendő, ösztönösen kézfogásra nyújtott karjaink most nem érhetik el egymást. Beszűkült, és egyben kitágult a bennünket körülvevő, megváltozott tér, ezért a vidéki színházak színművész igazgatóival, olasz kollégáinkhoz szegődve, szakmai közösségi összefogással készítettük el videónkat a magyar költészet napja alkalmából, reflektálva a mindannyiunkat érintő embert próbáló időszakra, a koronavírus-járványra. Nagy öröm számunkra, hogy a külhoni magyar nyelven játszó színházak színművész vezetői is vállalták a közös versmondást. Hamarosan elindul honlapunk is, a www.videkiszinhazak.hu. Célunk, hogy a fővárosi és vidéki színházlátogató közönség számára is láthatóvá váljon a vidéki színházak értékalapú és értékteremtő közössége, és szélesebb körben értesüljenek minden olyan történésről, amely napjainkban érinti színházainkat, hosszabb távon pedig tájékozódjanak bemutatóinkról, programjainkról, vendégjátékainkról, a színházaink életében fontos eseményeinkről. (…) Közös érdekünk, hogy az egyre formálódó körülmények között is fölmutassuk a színházak összetartozását, egymás iránti tiszteletünket, figyelmünket, törődésünket és tenni akarásunkat. Fontos, hogy minduntalan láthatóvá tegyük: tudunk egymásról, nem hagytuk el a másikat, sőt, a magunk eszközeivel hitet, reményt, szellemi táplálékot és biztatást szeretnénk nyújtani egymásnak és a közönségnek” – közölte Oberfrank Pál.