Az Opera január végéig ad lehetőséget az énekeseknek az intézménnyel kötött szerződéseik felbontására, utána viszont próbanapokon nem enged el senkit. Ókovács Szilveszter szerint „megint elállnak az útból”. Felelősséget kell-e vállalnia a fővárosi intézmény vezetőjének a vidéki operajátszásért és kell-e egyeztetni velük egy őket érintő stratégiai tervezetről? Ezekről a kérdésekről is kérdezte a Kultúra.hu.

Vidéki operatársulatok vezetői küldtek válaszlevelet Ókovács Szilveszter ‘A szomszéd tehene, avagy vidék kontra főváros’ című, az Origón megjelent írására. Levelüknek a “Vidék kontra főváros? Főváros és vidék” címet adták.

A Magyarországon aktív operaénekesi társadalom nem több, mint 140 énekesből áll. Közülük ma több mint 120 énekes vállalkozói szerződéses (nem alkalmazotti) jogviszonyban dolgozik az Állami Operaházzal. A hazai énekesek 90%-a valóban szükséges ahhoz az irdatlan volumenű működéshez, amely évente legalább 17 premiert állít színpadra.  Ez egy szezonban körülbelül minden második hétvégén egy újabb produkció bemutatását jelenti. (Ez a premier szám New Yorkban 6, Bécsben 5, Milánóban 9, ha a legnagyobb házakat nézzük.)

Minthogy az utóbbi években az Operaház titkársága – a kikérők során tanúsított rugalmas hozzáállással – megfeszített erővel segítette a vidéki színházak munkáját, az énekes kollégák az Operaházi munkájuk mellett tudtak a vidéki színházakban is dolgozni.

Ez változott meg idén ősztől, amikor Ön – még nem írásban tájékoztatva a társulatot – megszüntette a kikérőt, mint intézményt” – hívta fel a figyelmetBakos-Kiss Gábor és Silló István – a Győri Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója, Barnák László és Dinyés Dániel – a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója, Béres Attila és Cser Ádám – a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója,Gemza Péter és Somogyi-Tóth Dániel – a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója.

Ókovács szerint a vidéki operatársulatok igazgatói sok energiát fektettek abba, hogy félreértsék, amit mond: „Most olyan karmesterek fordulnak ellenünk, akik vidéki állásuk mellett nálunk is fellépnek, nem vidéki gázsit kapnak, és – teljes joggal – igen rossz néven vennék, ha pesti produkciójuk énekesei kihagynák a próbákat vidéki kikérések miatt. Korábbi operai vezetőknek még egy Primavera Fesztivál feltalálására se futotta, most pedig csodálatosan összekeverik az én hatókörömet az Emberi Erőforrások Minisztériuma és saját városaik képviselőtestületének hatáskörével.

És vidéki vagyok, az is maradok, például szerettem volna Veszprémben, a szülővárosomban kamaraoperát építeni a régi moziból huszonöt éve, de rá kellett jönnöm, hogy ab ovo esélytelen. A lehetetlent felesleges megkívánni. Pontosan értem, hogy a végekről nézve az Andrássy út a Kánaán maga: ezenközben a Radnóti meg a Vígszínház szintjén vagyunk finanszírozva, és az Erkel Színházban mégsincs zuhanyzó, kézzel húzzák a díszletet, valamint csaknem öt éve nélkülözzük az Ybl-palotát” – számolt be Ókovács Szilveszter.

A kérdésre, mi hangzott el az említett egyeztetésen az énekesek próbaidőszak alatti kikérésével kapcsolatban, a direktor elmondta: „Érzékelve a helyzetet – amelynek kialakulásáról nem tehetünk –, igyekeztünk megoldást találni. Nem az Opera felelőssége, ha például egy társulat fejébe veszi, hogy zsinórban lejátszik annyit egy darabból – pótlandó a Covid miatti elmaradásokat –, amennyit mi se mernénk, mert egyszerűen nincs rá szereposztás. Mondhatnám tragikus félreértésnek, de nem az, hisz’ a vidéki kollégák pontosan tudják, hogy az Operával szerződésben álló művészek amúgy mind szabadúszók, és ha Pesten van dolguk (próba, előadás), akkor nem valamiféle váróteremben ülnek, ahonnan tetszés szerint kiemelhetők. Polgárjogi szerződés van köztünk, amit ha elfogadnánk úgy, hogy közben elemeiben nem teljesül, az állam pénzét kezelnénk hanyagul, ez pedig bűncselekmény. De ezt tényleg magyarázni kell?”

Szerzője: Seres Gerda, aki arról is faggatja Ókovács Szilvesztert, „érez-e felelősséget a vidéki operajátszás iránt” és hogy látja: „a fővárosi intézménynek nem szolgálja javát a színvonalas vidéki operajátszás”.