Szeptember 13-án és 14-én ismét megrendezésre kerül az L1-est(ek) IZP módra a Jurányi Házban. A két este változatos program várja nézőit, az előadóművészet széles spektrumát érintve táncelőadástól kezdve performanszon át a zenei akcióig. Ennek apropóján kérdeztük az estek alkotóit, akik között akadnak pályakezdők és már 20 éve működő „nagy öregek” is. Ezúttal Kovács Timi és Ötvös Kinga válaszoltak.

– Az L1-esteken bemutatott előadásotok (in resonance címen) a rezgéssel foglalkozik több síkon, és egyúttal egy közös élménybe, tapasztalásba hívja nézőit. Mi volt a hajtóerő, ami miatt elkezdtetek az adott témával dolgozni? És hogyan osztottátok el a szerepeket, feladatokat egymás között?

Kinga: A hajtóerő egy biztonságos tér keresése volt, ahol saját puhaságunkban és erőnkben lehetünk jelen, egymásra hangolva, egymással rezegve. A kutatási fázis a pandémiában kezdődött, eldöntöttük, hogy rendszeresen találkozunk együtt mozogni. Ezekből a találkozásokból 2 közös téma szűrődött ki: közös abuzív élmények – erőszak elleni védekezési mechanizmusok és mindkettőnk magas érzékenysége (highly sensitive person – HSP −  Elaine Aron). Így olyan formát kerestünk, amely egyszerre puha és erős. Egy kitalált harcművészetet, aminek az alapja a radikális puhaság (Radical Softness − Be Oakley). 

Timi: A motiváló témánk, az együttrezgés, az összehangolódás keresése volt. Ez teljes mértékben hatott a szervezési folyamatra is. Kingával az előadás szerkezetén belül és a produkciós feladatok ellátása során is kialakult egy különleges egymásra hangoltságunk, melyben szimbiotikusan működtünk. A döntéseket közösen hoztuk, és a feladatok leosztása is organikusan alakult. Abban vállaltunk nagyobb feladatot, amihez jobban értettünk, amire kíváncsiak voltunk, vagy amire épp kapacitásunk volt. Így alakult ki, hogy a pályázatírást és a legtöbb produkcióval kapcsolatos munkát én, a kommunikációs feladatokat és az előadás sound design-ját Kinga, a mozgás és más kreatív anyagokat ketten dolgoztuk ki.

– Kikkel dolgoztok még együtt az előadásban, és miért rájuk esett a választásotok?

T.: Rengeteg embert bevontunk a produkciós folyamatba, külső szemként és technikai vagy szakmai segítőként. Pályáztunk a Sín Művészeti Központ Kraft programján belül produkciós mentorálásra. Itt Péter Petra több mint egy éven át követte és segítette a produkciónk tervezését, megvalósítását és utánkövetését. Ennek köszönhetően sok olyan dolgot megléptünk, amit a saját fejünk után menve nem mertünk volna. Pl. bevontunk rengetek támogatót: az AQB-t, a Budapesti Román Kulturális Intézetet, a Kortárs Alkotó Műhelyt és számos próbahelyszínt.

Ezen kívül Hód Adrienn volt a szakmai mentorunk, aki kérdéseket tett fel, és próbált megérteni minket. Kíváncsi volt arra, hogy mit szeretnénk, és tisztán jelezte azt is, hogy ebből mi az, ami átjön, látszik, és mi az, ami nem.

Kiemelném még a Cristina Mileaval való együttműködést, aki a jelmeztervezőnk volt, és akivel puha és védelmező anyagok után kutattunk. Ő számos ötlettel előállt, és inspirálóan hatott a gondolkodása és divathoz való hozzáállása. Az újrahasznosított anyagokból készűlő kollekcióját a sarlatan.ro oladalon lehet megnézni. A fényterveinket és a vizuális dramaturgiát pedig Pete Orsi készítette, a vele történő együttműködéssel is elégedettek vagyunk.

– Mi volt a közös munkafolyamat és az előadás legnagyobb kihívása? 

K.: A produkciós munka; a szervezés, az emailek, a kapcsolatok tartása. Nem volt külön produkciós feladatokat végző emberünk, ezért mindent mi csináltunk. Néha azt érezzük, több időt és energiát fektetünk a produkciós munkába, mint a kreatív folyamatokba, annak ellenére, hogy sok rálátást és segítséget kaptunk Péter Petrától.

Egy másik kihívás a pénzhiány, ami politikai probléma Magyarországon a független szférában. Számokban a munkánk 20%-át fedezte a pályázati pénz. Romániában abban a mantrában nőttem fel, hogy ha szeretem amit csinálok, nem fontos a pénz, ami egy túlélési mechanizmus. Az utóbbi 1-2 évben nagyon megváltozott a hozzáállásom, és nem tudom már elfogadni, hogy alulfizetik a munkámat. Rossz érzéssel tölt el, depressziót okoz, kreatív energiát emészt. 

– Mi vagy ki inspirál titeket jelenleg? Nem feltétlenül művészi értelemben.

T.: Az ökológiai gondolkodás, Lynn Margulis írásai; az együttműködések, a hit hogy együtt többre jutunk mint külön-külön. Nagyon inspirálnak a barátaim. Illetve a lassúság. A szomatika és művészet találkozása. Nemrég pedig kapcsolatba kerültem a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely pedagógiájával, inspirál a könnyedségük, bátorságuk, és hogy pedagógiai tevékenységüket úgy határozzák meg, mint „nagyon komoly játék”. 

K.: Berlin. A művészi mentalitás, egymás értékelése, sokszínűség, diverzitás, queer közösség. Egy általános elfogadás, kíváncsiság, inspiráció. Inspirál még Olympia Bukakkis előadó művész −  emberként és művészként is. De az asztrofizika, a hegyek, az erdők, a tengerek is.

– Van valami bevált személyes receptetek, amivel megnyugtatjátok, kikapcsoljátok, energetizáljátok magatokat?

T.: Jelenlegi élethelyzetemben az egyedüllét, a természetben, vagy vízben levés (akár egy kád víz is elég, hogy áthangoljak egy nyugodtabb tudatállapotba). Újabban az éneklés is tölt és nyugtat, és Kingával kitalált rezonálós gyakorlataink.

K.: Hang bemelegítők, egymással rezonálás, a hang rezonálása testben. Puha mozgás gyakorlás, Feldenkrais, a lelassulás, kilépni a gyors mindennapi ritmusból egy lassú, saját igényünknek megfelelő ritmusba. Munkán kívül fontos, hogy szüneteket iktassak be, a munka és a szünet egyenértékű, vagyis már nem hajlok agyondolgozni magam.  A vízben történő aktivitások  (búvárkodás, úszás), és időtöltés a barátokkal.

– Mit gondoltok, miért van értelme előadó művészettel foglalkozni a mai időkben?

T.: Nekem egyelőre nincs más opcióm, mert létszükségletem valamiféle alkotó-játék mozgáson keresztül élni, és így kapcsolódni ismerősökkel vagy ismeretlenekkel. Ez éltet.

K.: Nem emlékszem, hogy kérdés lett volna valaha, hogy előadóművészettel foglalkozzak-e. Sem a mai, sem a tegnapi időkben. Talán amikor az első pandémia hullám beütött, visszhangzott a fülemben anyukám mantrája, hogy „Milyen jó orvos lenne belőled, Kinga!”. Számomra az előadóművészet egy kommunikációs forma, ezzel a nyelvvel boldogulok a világban. 

– Hol éltek jelenleg? Van olyan „álomhely”, ahova egyszer szívesen elköltöznétek?

K.: Berlinben élek, de fenntartom a Berlin-Budapest-Bukarest háromszöget az életemben, munkákban, kapcsolatokban. Berlin egy utópisztikus buborék előadóművészeknek, művészeknek.  

Bár elköltöznék egy ugyanilyen buborékba, ami földrajzilag egy melegebb helyen és tenger mellett van. 

T.: Budakeszire költöztünk nemrég, az erdő szélére, és nagyon jó itt. Ezzel együtt sokszor hiányzik a  közösség: a barátaim szanaszét élnek a világban. Szeretném, ha többet lennénk közelebb egymáshoz.

– Van több alteregótok? Ha igen, ezek kapcsolódnak egymáshoz?

K.: Van, a drag king alterego – Drag Kula,  illetve az Igazgató az Interfonic Posztnacionális Színháznál.

T.: Jó a kérdés. Nekem szerepeim vannak inkább, amelyek különböző attitűdöket, figyelmet hoznak ki belőlem: anya vagyok, alkotó, szervező, társ, barát. Nagyon hasonlóan, mint mikor több nyelven beszélek egy multikulturális közegben, az attitűdök váltogatása is színt és gazdagságot hoz elő belőlem.

– Mivel foglalkoznátok szívesen, ha nem azt csinálnátok, amit jelenleg?

T.: Snowboardoznék és free drive-olnék. Illetve lehet, hogy valamiféle biológiai témájú kutatással és természetismeretek népszerűsétésével foglalkoznék.

K.: Valami vízalatti, vagy vízben történő tevékenységgel foglalkoznék: búvároktatás, óceán takarítás, olimpiai úszás. Vagy asztrofizikával, de egy részecskegyorsítóban dolgozó fizikus is lennék. Párduc menhelyen is szívesen dolgoznék, Brazíliában.

– Meséljetek el kérlek valamit, amire a közelmúltban csodálkoztatok, eszméltetek rá!

K.: Most épp egy rezidencián vagyok egy előadóművésszel, egy videó művésszel és egy képzőművésszel együtt. Szinte minden nap rácsodálkozunk egymás történeteire. Összehasonlítjuk a különböző, és hasonló kontextusainkat, és keressük a közös nevezőket.

Ezek voltak a legutóbbi csodálkozásaink:

• a szír és a román / erdélyi háztartási tradíciók nagyon hasonlóak

• a szír és a román nyelv nagy hasonló: ce faci − ke fak 
• az aranybányászat Brazíliában, Dél-Afrikában és Romániában is ugyanakkora bullshit, és minden cég kanadai

– Hogyan kapcsolódtok az L1-hez, Mártához, és mi a benyomásotok az egyesületről?

T.: Mártával az L1 Tánc Fesztivál keretében egy workshopon találkoztam, amikor 2013 őszén felköltöztem Budapestre. Szimpatikus volt a fesztivál közege, és kapcsolatban maradtunk. Később önkénteskedtem a fesztiválon, majd L1-rezidens voltam 2016-ban. Értékesnek tartom Márta alkotásait, és úgy gondolom, jól átlátja a hazai táncszcénát és a terület rendeződését. Tisztelem, hogy széleskörűen figyeli, és igyekszik támogatni a kortárs előadóművészeti törekvéseket.

K.: Látásból ismertem Mártát, követtem a munkáját és az L1danceFestet látogattam korábban. Múlt nyáron a berlini Tanz Im August fesztiválon véletlenszerűen összefutottunk, és volt egy nagyon kellemes beszélgetésünk. 

[A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.]

L1-est(ek) IZP módra

2023.09.13 – 14. 19.00 Jurányi Ház

www.L1.hu