Az alábbi sorokkal búcsúzott Nagy Ervin egykori kollégájától, Máthé Erzsitől, a Nemzet Színészétől, aki a napokban hunyt el.

„Erre a képre emlékezem majd hosszan, ha Rád gondolok, drága Erzsikém… Te voltál, aki a nagyok közül talán először tartottál igazán tehetségenek. Elhívtál partnerednek, amikor „Örökös Tag” lettél. Elmondhatatlan, hogy ez mennyire sokat jelentett akkor nekem! És én lehettem a Katonában elsőként Máthé Erzsike-díjas!

Hatalmas büszkeség. Mindig olyan szeretettel beszéltél velem, mintha az unokád lettem volna. Tőled még kicsit tartani is – mint az anyakirálynőktől úgy általában – élmény volt; hallani, ahogy belépsz a művészbejárón és kuncogva vigyázban ülni arra várva, hogy kórusban üdvözöljünk Téged, miközben keresztülvonulsz a büfén – az is maga volt az ünnep.

Utána pedig megnyugvást jelentett felnézni a Koccanás közben az erkélyre és látni, hogy még mindig, kétszázadjára is ott csücsülsz Kun Vilivel. Tudni, hogy ez a csodálatos karakter, ez az óriás formátum itt van közöttünk. Mától egy másik erkélyről néztek le ránk…elmentél…tovább, fel a többi nagy közé.

Olyan jó, hogy voltál nekünk! Olyan jó volt ismerni Téged! Drága Erzsikém, nyugodj békében! Isten Veled!”