December 26-án duett-koncerttel folytatódik a Madách Színház SzínpadON-sorozata. A Kerüljenek közelebb a Musicalslágereinkhez! első részében Fonyó Barbara és Csengeri Attila áll színpadra Az Operaház Fantomja leghíresebb számaival, kedvenc musical dalaikkal, sőt, opera áriával is. A különleges, élő zenekaros online koncertről, dalválasztásról, az ünnepi készülődés varázsáról a két főszereplővel beszélgettünk.

Fonyó Barbara és Csengeri Attila a Madách Színház duettkoncertjére készül, amikor „találkozunk”. Egy évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy egy online produkcióra készülve, a monitorokon keresztül instruált, több kamerával rögzített, maszkban végigdolgozott próba után szigorúan telefonon beszélgethetünk, pedig akkor már szivárogtak a hírek egy bizonyos kínai vírusról…

Csengeri Attila: Tavaly decemberben, amikor már hallottuk, hogy Kínában egyre többen betegek, még nem tudtuk mi vár ránk. Pár hónappal később pedig megváltozott az egész életünk. Annak ellenére, hogy a művészvilág szinte teljesen leállt – kétszer is – mi szerencsések vagyunk, mert a Madách Színházban most is dolgozunk. Szirtes Tamás igazgató és Bencze Ilona játékmester otthonról figyelik a próbákat, és bár csak az instrukcióikat, és a hangjukat halljuk, ez egyáltalán nem furcsa, hiszen egy klasszikus színpadi próbán sem látjuk feltétlenül a rendezőt, aki a sötét nézőtérről figyel. A látvány annál szokatlanabb: a technikusok, öltöztetők, műszaki szakemberek, a zenészek mind maszkban dolgoznak.

Fonyó Barbara: Amióta az eszemet tudom, mindig színpadra vágytam, és ez az év borzasztóan nehéz volt. A tavaszi leállás alatt is volt online műsorunk, amikor népdalokat énekeltünk, aztán a tetőteraszon léptünk fel, de az újabb leállás után most először állhatunk színpadon, persze, hogy teljes erőbedobással készülünk! Volt már, aki megkérdezte, hogy nem unom-e még a Fantom dalait. Legalább 300-szor énekeltem már, de azt kell mondanom, hogy további 500 alkalom után sem tudnám unni soha!

– Az Operaház Fantomja örökérvényű dalai mellett mivel készültök a duett-koncertre? Attila, említetted korábban, hogy zeneileg mindenevő vagy, és úgy hallottam Barbara egy különleges dalt „hoz ajándékba” a nézőknek, az egyik legismertebb musical-balladát most hallhatjuk tőled először…

Csengeri Attila: Személyes kedvencekből áll a műsor. Nagyon széles skálán mozgunk. Annyira, hogy Barbara operaáriát és operettet is énekel, én pedig választottam filmslágert, de szerepel a műsoron a Cápadal a Koldusoperából, mely közel 100 éves mű, és még mindig aktuális. Megemlékezem Kaszás Attila barátomról, az ő tiszteletére énekelem el A Padlásból a Fényév távolságot, de a Sakkból is választottam részletet, mert karrierem egyik fontos állomása, hogy a musical Rock Színházas bemutatójának köszönhetően választottak ki a stuttgarti Miss Saigon egyik főszerepére – az emlékeinkről, személyes kötődéseinkről egyébként mesélünk is a nézőknek a dalok között. Szeretem, ha a fellépéseimen minden korosztály jól érzi magát, az idősebbek, a fiatalok is ismernek dalokat a repertoárból.

Fonyó Barbara: Nagyon örülök neki, hogy elénekelhetem a Memory-t a Macskákból, nagyon jó ötlet volt igazgató úrtól. Nem is értem, hogy eddig miért nem került elő az életemben, de mostantól benne lesz a repertoáromban biztosan. A Macskák rajongója vagyok, nagyon sokszor láttam már a színházban, és ugyanolyan legendás musical, mint Az Operaház Fantomja. Két operett-részletet is választottam, hiszen én ezzel a műfajjal ’születtem’, a véremben van. Kiskoromban sokszor az anyukám öltözőjében vigyáztak rám, amíg ő próbált. Rengeteg operett-ária van, amit magamtól tanultam meg. Egyszer egy koncerten megkérdezték, hogy el tudnám-e énekelni a „Messze a nagyerdőt”, és bár hivatalosan sosem foglalkoztam vele, belekezdtem, és rá jöttem, hogy tudom.

– Szerintetek miben rejlik a SzínpadON-sorozat ereje?

Csengeri Attila: Profi előadás lesz. Ha most valaki belépne a Madách Színház stúdiószínpadára, úgy érezné magát, mint egy amerikai filmstúdióban körülvéve ledfalakkal, füstgéppel, monitorokkal, keverőpulttal. Szirtes Tamás igazgató és Bencze Ilona játékmester otthonról figyelik a próbákat, és bár csak az instrukcióikat, és a hangjukat halljuk, ez egyáltalán nem furcsa, hiszen egy klasszikus színpadi próbán sem látjuk feltétlenül a rendezőt, aki a sötét nézőtérről figyel. A nézők nappalijába varázsoljuk a színházat, akik olyan közeli felvételeket is láthatnak, amit eddig, a nézőtéren pl. nem. A látvány világszínvonalú lesz.

Fonyó Barbara: És sokkal intimebb. Az élő előadásnak is van egy varázsa, itt viszont csak a néző van és én, szembenézünk egymással a kamerán keresztül. A színpadról a 20. sorban nem látják az arcom rezdülését, itt viszont minden érzelem nagyon közelről látszik. Ettől is lesz varázslatos ez az online produkció, ami olyan lesz, mint egy élő film.

– 2020 a lassítás éve is volt. Tudtatok időt szánni az élet szépségeire?

-Fonyó Barbara: Abból a szempontból nem változott az életem, hogy korábban sem mászkáltam sokat, nem okozott problémát az ’otthonlét’. De nehéz volt megélni, hogy nem csinálhatom azt, amit szeretnék, munka szempontjából a szabadság érzését veszítettem el.

Csengeri Attila: A leállás legelején nagyon élveztem a pihenést, hogy nem időre, és skálázva ébredek. Pár hét elteltével azonban elkezdett hiányozni a színház. A Madách Színház kezdeményezéseinek köszönhetően végül szépen lassan visszaszivárgott az életünkbe a kultúra. A színház közösségi felületén népdalt énekeltünk, Kocsák Tibor zenei vezető segítségével. A videót a lakhelyem közelében egy réten készítettük, szerettem ezt a projektet. Hangsúlyt kapott a kerékpározás és a nagy séták. Ahogy érek, egyre jobban érdekel az építészet, sokat olvasok a témában, a családommal szeretjük felfedezni Budapest rejtett utcáit, villáit.

– A készülődés, a játék ebben a hónapban kiemelt helyet kap az életünkben. Közel áll hozzátok a karácsony, várjátok az ünnepeket?

Fonyó Barbara: Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de én nagyon várom, varázslatos, ahogy ott áll a karácsonyfa, ez az egyik legfontosabb ünnep. De otthon a családommal úgy élünk, hogy minden nap karácsony legyen. Szerintem oda kellene figyelnünk egymásra, hogy a szeretet ne csak erre a pár napra összpontosuljon. Hogyha a karácsony a hétköznapokban is benne van, akkor minden nap ünnep lehet. Hagyományőrző is vagyok, saját karácsonyi menünk van, és persze bejgli és mézeskalács is készül, ezekből nem tudok eleget sütni, minden elfogy. A karácsonyfánk pedig – én így hívom – mindenszínű. Az égők és a díszek is nagyon sokfélék, keveredik az antik a mai dekorációval, és ez is hozzáad a mi sokszínű, boldog életünkhöz.

Csengeri Attila: Számomra fontos ünnep, és amikor a gyerekek kicsik voltak, a különleges hangulatát, a csillogó szemeket, a körítést imádtam. Számomra az elmúlt évtizedekben a karácsony azonban egyet jelentett a munkával is, a Jézus Krisztus Szupersztárban, a Valahol Európában musicalben, a Muzsika hangjában játszottam, nem éreztem egy klasszikus otthon eszünk-pihenünk ünnepnek. És idén is játszom december 26-án, csak rendhagyó módon, online. Nekem a karácsony az igazi évforduló, akkor érzem, hogy szaladnak az évek. De nagyon bizakodó is vagyok, mert talán a karácsony ebből a szempontból is fordulópont lehet, és hamarosan újra betérhetünk egy étterembe a barátainkkal, elindul a társasági élet, megölelhetjük egymást, kezet foghatunk, és újra beülhetünk a színházba. Én ezt kívánom a jövő évre.

Szerző: Vass Kata / Színház Online