Kerékgyártó István írását 2019-ben Bagossy László vitte színre. Főbb szerepekben Mészáros Máté, Epres Attila, Debreczeny Csaba és Járó Zsuzsa látható. Az előadás április 23-án 19 órától tekinthető meg a SzínházTV műsorán.
Az előadásról:
Először Puzzle címmel írt Kerékgyártó darabot, majd ebből készült a szerző Hurok című regénye. Bagossy László a darabnak a Stuttgarti Theater tri-bühnében rendezett német nyelvű előadásába a regényből is beemelt részeket. Annak az előadásnak a szövege alapján készült,
ez a magyarországi ősbemutató.
Az előadás kegyetlenül éles reflektorfénnyel pásztázza a magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét, a minisztertől a drogos fiúig, a nagyvállalati vezérigazgatótól a bolti eladóig.
A történet mintázata régről ismert, Arthur Schnitzler a huszadik század fordulóján írt Körtáncának szerkezetét eleveníti fel a szerző, de míg ott a történet továbblendítője az erotika, a szexuális aktus, – a társadalom különféle bugyraiból újabb és újabb csábítók és elcsábítottak tűnnek föl – addig a Hurokban napjaink emberének alávetettsége, kiszolgáltatottsága mozgatja a történetet.
A megalázottból a következő jelenetben megalázó lesz, aki éppoly kegyetlenül kínozza áldozatát, ahogy őt kínozta nemrég valaki, akinek ez hatalmában állt. És persze mindenütt ott a pénz, az anyagi haszon, a mohóság. Fájóan hiányzik viszont a szolidaritás, az irgalom, és ahol ez mégis megjelenik, ott…de ez, kiderül az előadásból.
Pikli Natália így írt az előadásról a prae.hu-n:
„Erős az előadás üzenete, de a zenei és színészi eszközök hatásosan és szórakoztatóan ellenpontozzák a különben csaknem emészthetetlenül kemény tartalmat: van itt korrupció, azonnali törvénygyártás, osztálytársi mutyi és zsarolás állambiztonsági múlttal vagy épp homoszexuális viszonnyal, de „kicsiben” is élhetetlen ez a világ. A testvér kihasználja a testvért, a „helyettem mentél gimnáziumba” vádja és a „nekem ez jár” mentalitás ütközik, és nincs megoldás. A szerelmes lányt kihasználja drogos fiúja, szégyentelenül hazudik neki, önzően követeli tőle, hogy „csak még egyszer kurválkodjon egyet” a pénzért, hogy megadhassa tartozását.
Nincs megváltás – sehol, senkinek. Épp ezért sokatmondó nemcsak az előadás keretét és zenei alapját meghatározó barokk passiózene, hanem az utolsó színpadkép profán keresztrefeszítés-paródiája is, ahogy a hurokkal véletlenül meggyilkolt, piros művérrel összekent, groteszk félmeztelenségű test felemelkedik, és a fehér lepedővel letakart franciaágy áldozati oltárrá válik: ecce miniszter, ecce homo. Ilyenek vagyunk: megválthatatlanok.”