Július 26-tól augusztus 2-ig elérhető az eSzínház oldalán a Pintér Béla és Társulata Kórház-Bakony című előadása. Az előadás 2000-ben elnyerte a Kritikusok Díját, mint a legjobb alternatív színházi előadás.
Végzetes orvosi műhiba következtében meghal a kórházban egy 63 éves alkoholista. Fia, a halott személyes tárgyainak átvétele után, egy pillanatra teljesen összeomlik. A színmű ezt az egyetlen percet a fiú elméjében, szibériai, dél-amerikai és magyarországi helyszíneken tett kalandos utazásként mutatja be. Az út végén a fiú találkozik apjával, aki arra inti őt, hogy igyekezzék jobb életet élni – áll az előadás ajánlójában.
“A Kórház-Bakony klasszikus orvos csúfoló. Újdonsága a sarlatanizmus feletti indulatoskodáson túlemelkedve felmutatja a lehetetlen munkát, a lezüllött felelősségtudatot, az elterpeszkedő hanyagságot, a globális nemtörődömséget. A komikumot a halál árnyékában tálalja föl. Az előadás visszapörli a nevetés becsületét. Ismét bebizonyosodik, nevetni csak komoly dolgokon érdemes. Bolond világot látunk feszes logikával összezártan. Pontosak a párbeszédek. Pontosak a jellemek… Gúnnyal ábrázolt társadalmat kezel nagy biztonsággal az előadás” – írta a produkcióról Molnár Gál Péter.
“Legyen elég a mesélésből annyi, hogy vagy a kórháziak álmodják, hogy belecsöppentek egy bakonyi rémregénybe, vagy két derék haramia álmodja, hogy ők egykor műtősök, illetve hozzátartozó-leszármazottak voltak, s az ő álmuk az is, hogy egyikük a meneküléskor meg sem áll Vlagyivosztokig (…), másikuk meg Havannáig… Dsuang-dszi álmodja-e a lepkét vagy a lepke Dsuang-Dszit? Ez az ősprobléma élteti ezt a játékot, amit ugyanúgy lehet élvezni, mint a Népi rablétet – az elemzést meg a komplex mondanivaló boncolgatását még hetekkel a látottak után is folytatva. Pintér Béla is ráérzett a saját maga által létrehozott formanyelv ízére, s ha nem is önismétlés nélkül, de további lehetőségeket felszínre hozva belőle dolgozott remek csapatával… A népi kultúra mint kiindulópont – mondhatnánk hevenyészve. De többről van itt szó. A közös archetípusok, a nagy vándormesék és jelképek felismeréséről, a kortársiasított néptánc érdemi erejéről s a napi gügyeségek stiláris állandósulásának remek arányú keveréséről…”. – fogalmazott kritikájában Budai Katalin a Criticai Lapokban.
“A pintéri életmű korai darabjaira, így a Kórház–Bakonyra is a kíméletlen őszinteség és személyesség a jellemző, ennek ellenére nem veszt általános érvényességéből, hiszen mindenki számára ismerős helyzeteket, pillanatokat tár elénk. Az előadás tartalmi elemévé válik a közhelyes, a klisé, aminek következtében frázisokká alakulnak át a romantikus szerelmi történetről és mély emberi fájdalmakról szóló vallomások is: például az elhunyt apa, aki életében alkoholistaként mit sem törődött a családjával, a fia kérdésére, hogy miért jött vissza, azt feleli: „mert úgy szeretnék még szeretni”. A maga együgyűségében jelenik meg ifj. Savanyú szerelmi története is, vallomásának giccsességét a látványvilág, illetve a színészi játék még inkább felerősíti, ahogy a zöld fény által megvilágított, pokrócra heveredő pár a hóesésben egymáshoz dörzsöli az orrát. A férfiak személyes vallomásai és érzései banalitásuk következtében elvesztik érvényességüket.
Az apa-fiú betyártörténetében a lezárt, végleges sors által kiváltott düh, a férfibánat és a férfinosztalgia jelenik meg. A fiú a jövőjét jelképező sisakkal a kezében némán áll a valóságban, képzeletben azonban megvívja ödipális harcát az apjával, kipróbálja apja betyárosan kemény életét, különböző kalandokba keveredik, a legnagyobb feladat azonban épp a valóságban várja: túllépni a tragikus apai sorson” – írta Antal Klaudia a Színház.net oldalán olvasható kritikájában.
Szereplők: Prof. Keserű Géza – Terhes Sándor, Dr. Palócz Gyula – Friedenthal Zoltán, Vass Miklós, műtős – Bencze Sándor, “Qpa” Barbara főnővér – Csatári Éva, Yvette nővér – Enyedi Éva, Natália nővér – Nagy-Abonyi Sarolta, Margit néni – Szalontay Tünde, Angyal András – Thuróczy Szabolcs, Savanyú József – Mucsi Zoltán, Látogató – Pintér Béla
Zenészek: Ökrös Csaba, Pelva Gábor, Pénzes Géza, Kürtösi Zsolt