Gogol zseniális komédiája, A revizor mindig aktuális, szatirikus és groteszk kép a korrupció ördögien álnok rendszeréről, amelyben csak az egyéni érdekek számítanak. Április 17-én látható az eSzínház műsorán.
Ajánló a darab elé:
Egy vidéki kisváros előljáróságai lázas igyekezettel próbálják elfedni a visszaélések, sikkasztások és hazugságok minden nyomát, miután értesülnek a fővárosi revizor érkezéséről. A város vezetői pontosan tudják: saját, jól felfogott érdekük, hogy a vizsgálat idejére helyreállítsák a közrendet, és lekenyerezzék a revizort – persze ehhez meg kell találniuk az inkognitóban érkező, vizsgálódó idegent.
„Maiasított, magyarosított tragikomédia fifti-fiftiben, két részben, okosba”
Gyanújuk viszonylag hamar Hlesztakovra, a fővárosi fiatalemberre terelődik, aki már jó ideje a városban vendégeskedik. Hlesztakov minden pénzét eljátszotta kártyán, nem tud hazautazni, és a számláit sem tudja rendezni, ám ekkor váratlanul betoppan hozzá a szerencse, hiszen a rettegő tisztviselők elkezdik megvesztegetni.
Hlesztakov élvezi a hirtelen jött szerencséjét: mindent elfogad, átvesz, megnéz, meghallgat, örömmel ellátogat bárhova – legyen az iskola, kórház, börtön –, ahova a polgármester invitálja, és ahogy azt kell: nem ígér semmit.
Kritikus szemmel a produkcióról:
„Minden látszat ellenére Bodó Viktor véresen komolyan vette mindazt, amit Gogol 178 évvel ezelőtt leírt. A műtét sikerült, a klasszikus jól van, és csodálkozva pillant körül ágyáról: hát tényleg minden ugyanúgy van?
Fontos tény, hogy Bodó Viktor első valódi hazai nagyszínpadi rendezése ez: végre nem egy lakásnak is szűkös térben, a színészektől karnyújtásnyira szorongunk, hanem átélhetjük azt, amit például a Schauspielhaus Graz szerencsés közönsége évről évre megtapasztal. A rendezés felidézi a nagy formának az utóbbi időben megkopott vagy elfelejtett szépségét; azt, hogy a Vígszínház hatalmas nézőterétől és a monumentális színpadképtől az egész előadásnak eleve levegője és tere lesz. És akkor még semmit nem mondtam arról, hogy mi zajlik Balázs Juli csodálatos, víz alatti díszletében.” (Jászay Tamás – Revizor)
Bodó Viktor így nyilatkozott a darab kapcsán:
„Mostanában azonban már úgy éreztem, egészen beértük Gogol világát. (…) Kaptam olyan levelet, hogy visszaéltem az eredeti szöveggel! Általában szabadon nyúlok az anyagokhoz, de ezt csak komoly előkészítés után teszem. Keveset vettünk el, inkább beletettünk, a szerkezetet megtartottuk. Azt akartuk, hogy a néző ne egy régies irodalmi szöveget kapjon, mert ha már erről a témáról beszélünk, akkor azt tegyük azon a nyelven, ahogy amúgy hallunk róla. Elevenné akartam tenni az anyagot, magyarossá. A beleszőtt, említett esetek azok a történetek, amikről ma beszélnek az emberek, és mivel ennyire a levegőben vannak, nem lehetett elmenni mellettük. Direkt stílusban gondolkodtunk az elejétől, annyira nyíltak ezek az ügyek, hogy szerintem ma nem érvényes megközelítés ezekre rájátszani egy utalós színházi nyelven. A hülyeség mondódjon ki – ez volt a cél. Hogy egyesek ezen megsértődtek, benne volt a pakliban.
Amikor A revizor kézbe került, egyértelmű volt, hogy ezt csak akkor lehet előadni, ha van egy olyan színész, aki érvényesen tudja eljátszani ezt a férget. Aki az ördögi nagyságokból le tud menni kutyába, megbolondul, de a végén, a „magatokon röhögtök” nagymonológot drámaivá teszi. Egyből Hegedűst láttam, amikor olvastam a darabot. Miközben ő nagyon nagy tudással nyúl a szerepekhez, érti is a gogoli világot, csomó mindent hozott. Alig kellett instruálni, szinte csak az ötleteit kellett alakítani, ritmizálni. Egyik próbán (az előadás egy uszodában játszódik – N. G. M.) egyszer csak felbukkant a színpad aljából vízilabdás sapkában, gatyában – bumm! Nagyon jók az ilyen pillanatok, amikor a színész ennyire ráérez az előadásra, és ilyen ajánlatot hoz.” A teljes interjú a Magyar Narancs oldalán olvasható.
Szereplők: Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Rainer-Micsinyei Nóra, Koblicska Lőte, Lengyel Tamás, Hevér Gábor, Kerekes József, Józan László, Molnár Áron, Szabó Zoltán, Hajduk Károly, Géczi Zoltán, Bach Kata, Karácsonyi Zoltán és Béres Miklós.
Díszlet: Balázs Juli
Jelmez: Nagy Fruzsina
Rendezte: Bodó Viktor