A Katona József Színház Moliére előadása, Bocsárdi László rendezésében december 2-án, péntek este 19:00 órától egészen vasárnap éjfélig megtekinthető a SzínházTV oldalán!
Ajánló a darab elé:
Kiről szól valójában a Tartuffe? Egy minden hájjal megkent szélhámosról, aki éppen a morál álruháját felöltve követi el a legnagyobb disznóságokat? Egy kétségbeesett kispolgárról, aki mindenáron be akarja bizonyítani feleségének, hogy az úr a házban csakis ő lehet, és ezért képes egy hűségesnek mutatkozó kutyát farkassá vadítani? Imposztor, becsapott? Tettes, áldozat? A helyzet nem olyan egyszerű, hogy csak úgy, könnyedén bárki beskatulyázhatna bárkit is.
De mégis, miről szól akkor a Tartuffe? Egy furcsa családdráma lenne, amelyben a belső problémák egyetlen bűnbakra vetülnek? Egy költői önvallomás arról, hogy amennyiben a helyzet úgy hozza, mindannyian megkísérthetők vagyunk? Ürügyként szolgáló történet, amely leleplezi a láthatatlan és személytelen háttérhatalom önkényes igazságszolgáltatását? Az ellentmondásosságba feszülő racionalizmus tragikomikus tűzijátéka.
Bocsárdi László rendező a Tartuffe-ről:
“Ezek a néhány ecsetvonással felrajzolt, elképesztő ellentmondással teli mikrószituációk, melyeket sikerült Moliére-nek nagyon sűrítetten, távolságtartóan megfognia, már önmagukban is hordozzák a nevetségességet. Felismerem a fájdalmasságát és a röhejességét a mi botladozásainknak. Akkor lesz jó ez az előadás, ha ez így tud működni, és a néző szituációról szituációra újabb és újabb dolgokkal és váratlan szemszögekkel találja magát szembe. (…)
Engem Tartuffe nagyon zavarba ejtett, amikor elkezdtem másképp olvasni, mint ahogy „szokták”. Mindjárt kapcsolódom ahhoz, hogy a néző számára milyennek hathat Tartuffe. Én magam, mikor túljutottam azon, hogy ne úgy lássam, mint a gonosz megtestesítőjét, arra kezdtem figyelni, mitől és hogyan válik azzá amilyennek szokás látni (vagy mint aki gonosszá válik); más-más pillanatokban különböző arcait kezdtem észrevenni Tartuffe-nek, mint ahogy Orgonnak is – ebben az értelemben tehát számomra nincs nagy különbség közöttük. Azt gondolom, hogy az az esélye meglesz majd ennek az előadásnak, hogy Tartuffe figuráján elcsodálkozzon a néző.
Nem ismerem teljes mélységében a Tartuffe-játszás hagyományát, de alapjaiban egy ilyen játszási hagyományt az határoz mindig meg, hogy az adott színjátszás hogyan viszonyul ahhoz a szöveghez éppen. Fontos alapszempont, hogy Moliére a commedia dell’ artéból indul ugyan ki, de van nála egy nagyon erőteljes továbblépés: ő az, aki meghonosítja Franciaországban többek között egy új, másfajta beszédtechnika használatát, mint ami addig volt. Addig patetikusabban, felmutatottabban játszottak, és ha komolyan lehet venni Bulgakov Molière úr élete szövegét, akkor Molière-től kezdődően hitelesebb, a természeteshez közelebb álló játékmódban és beszédtechnikával játszottak már – ezzel is forradalmasítja a francia színházat.” (Pótszékfoglaló)
Fotó: Horváth Judit