2018 áprilisában mutatta be Valló Péter rendezésében Stephen Sachs amerikai szerző vígjátékát, a Valódi hamisítványt Hernádi Judit és Kern András szereplésével az Orlai Produkció. Az előadás április elsején most online is elérhető lesz.

A két népszerű színész nem először látható a Belvárosi Színház színpadán, hiszen már a Hitted volna? előadásban is megmutatták, milyen erővel képesek közösen a nézőkre hatni. Különösen, ha humorról van szó.

Az Orlai Produkció ajánlója:

Maude különc, szabadszájú és harsány nő, Lionel pedig kifogástalan modorú, művelt és meglehetősen cinikus férfi. Ők ketten talán soha nem találkoztak volna, hiszen Maude munkanélküli pincérnőként egy lepukkant lakókocsiparkban él Kaliforniában, Lionel pedig egy neves művészeti alapítványnál dolgozik a kontinens másik felén, New Yorkban.

Csakhogy Maude-nak van egy féltve őrzött kincse: egy szerinte milliókat érő Jackson Pollock festmény, aminek a valódiságáról szeretne hiteles szakértői véleményt kapni, és most Lionelre vár a feladat, hogy megállapítsa, Maude festménye valódi-e vagy csak hamisítvány. Azonban találkozó, vagyis a hivatalos értékbecslés nem úgy sül el, ahogy normálisan számítanánk rá: és nemcsak a képről, de szinte minden másról is kiderül, hogy nem az, aminek elsőre látszik.

Stephen Sachs amerikai szerző vígjátékát hihetetlen sikerrel játsszák a világon mindenütt, és most magyarul is látható ez a végtelenül szórakoztató, lebilincselő darab, ami igazi jutalomjáték két olyan sziporkázó humorú, zseniális színésznek, mint Hernádi Judit és Kern András.

Dramaturg: Kovács Krisztina. Díszlet: Valló Péter. Jelmez asszisztens: Tóth Hajni. A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit. Művészeti vezető: Zöldi Gergely. Rendező: Valló Péter. Producer: Orlai Tibor.

Interjú a művészekkel:

A két művész próbákról, szerepekről és zsenikről is beszélgetett Jászay Tamással – és egymással.

Az interjú eredetileg a vaskakas.hu-n jelent meg, a bemutató idején.

Hisznek a csodákban? 

Kern András: Nem, sajnos én nem hiszek bennük.

Hernádi Judit: A hagyományosan értett csodákban én sem, de abban igen, hogy ennek az egésznek körülöttünk van valami értelme. Hogy bizonyos dolgok nem véletlenül, hanem céllal történnek.

Kern András: Jó, hát abban én is hiszek. Olyasmiben nem tudok, mint ha, mondjuk, most kiderülne, hogy ez az épület, ahol beszélgetünk, az enyém.

Sarkítok, de lecsupaszítva az előadásban annyi történik, hogy bejönnek ketten, beszélgetnek különböző témákról, majd ki-ki megy a dolgára. Mi volt itt a dolga a rendező Valló Péternek?

Hernádi Judit: Ez azért ennél jóval bonyolultabb! A rendező kibogozza a szálakat, összerakja a karaktereket. Nekünk például az elején sok bajunk volt azzal, hogy melyik szereplő milyen. Nem titok, hogy mi a színpadon kívül közel állunk egymáshoz, itt viszont két olyan embert kellett játszani, akik nagyon különböző helyekről érkeztek.

Kern András: A rendezés nem abból áll, hogy egy nagy zűrzavarból rendet kell csinálni. Sok módja van ennek. Itt például piciket kellett rendezni, de az jó bonyolult volt. Én nem tudok darabot olvasni, így aztán azt se tudtam elsőre, hogy ez jó darab vagy rossz. A bemutató óta viszont azt érzem, hogy rendkívül érdekes kérdéseket vet fel.

Hernádi Judit: A rendezőnek, függetlenül attól, hogy milyen típusú a darab, mindent szét kell szálaznia. Ez attól különleges, hogy rengeteg váltás, sok-sok réteg van benne, ami elsőre talán nem is tűnik fel. Figyelni kell, és akkor kiderül, hogy ennek a nőnek nem is a pénz miatt annyira lényeges a kép.

Kern András: Az nem úgy van, hogy az ember belép a színpadra és tudja, hogy kell játszani. A színészet minden nap elölről kezdődik. Egyik este tomboló siker, másnap meg azt se tudom, hogy a jobb láb után a ballal kell lépni. Ami most, itt ülve természetes mondatnak hat, a színpadon azonnal megváltozik. És igen, nagyon kell figyelnünk, nekünk is, a nézőnek is, mert esetleg tíz mondattal később derül ki egy utalásról, hogy mire vonatkozott.

Bár egy Jackson Pollock-kép körül forog a sztori, de ez a darab valójában nem is a festményről szól.

Hernádi Judit: Hát persze, ennél mélyebb dolgokat pedzeget a szerző. Jó választás Pollock, mert bár angolszász területen nagyon elismert, milliókat érnek a képei, első ránézésre azt érzi az ember, hogy ilyet bárki képes csinálni. A darab arról beszél, hogy egyáltalán mi a művészet, hogy valójában számít-e, hogy mi igazi és mi hamis. Ezek már csak azért is fontos kérdések, mert tudjuk, hogy a múzeumok tele vannak hamisítványokkal.

Utaltak rá, hogy a két karakter nagyon messze áll egymástól. Most az érdekelne, hogy a szerep meg a saját személyiségük közötti távolság inkább segítséget vagy akadályt jelent?

Kern András: Hol így, hol úgy.

Hernádi Judit: Na várjon, az, hogy távol van tőlem egy karakter, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hasonlít rám. Van olyan részem, és neked is, Andris.

Kern András: Igen, és ez néha nehéz tud lenni. Amikor elkezdtük próbálni, Valló azt mondta a figurámról, hogy ebben a számára idegen környezetben ez egy jólfésült, karót nyelt fazon. Csak a saját mániája hajtja, nem beszél a magánéletéről, nincs benne oldottság. Én meg attól a szótól, hogy karót nyelt, heteken át görcsös akarással mutattam valamit, ami egyszerűen nem működött. Viszont amikor onnan közelítettem meg, hogy ez egy előkelő New York-i idegen, aki humortalanabb, szárazabb, mint a nő, akkor ennek alapján, meg a sok pici összenézésből, játékból már össze lehetett rakni a figurát. Különösen a darab eleje nehéz, amikor a pasas teljesen zárt, később, amikor a tehetségről beszél, sokat megértünk belőle.

Hernádi Judit: Maude pedig szabadszájú és egy kicsit őrült. Én is szókimondó vagyok, de nem szeretnék például egy lepukkant lakókocsiban lakni, nem tudnám magam beleélni egy ilyen sztoriba, mint ő a talán valódi festménnyel. És mégis: megtaláltam benne azt a részt, ami stimmel rám. Érdekes, hogy a csodáról kérdezett először, épp ez az a szál, amit a bemutató óta jobban értek. Ami Lionelnek a tehetségen keresztül jelenik meg a világban, Maude-nak az ösztönös megérzésekben.

Jól érzékelem, hogy Maude szerepe hálásabb?

Kern András: Jól.

Hernádi Judit: Tényleg?

Kern András: Persze, mert a nő jobban feltárulkozik, elmondja a titkait. Az ügynökről kevés derül ki, egy régi bűnéről értesülünk. A nőnek meg van egy magánemberi tragédiája is, szóval igen, egy egészen picit hálásabb szerep.

Egészen felvillanyozó az a rész az előadásban, amikor Lionel a tehetségről beszél.

Kern András: Ezzel én magánemberként is egyetértek. A világ dolgait úgy osztom fel, hogy vannak jók, köztük kicsit jók vagy nagyon jók, meg vannak a zsenik. Ők egészen más szinten állnak, mint mi. Lionel ott a zsenialitásról beszél, Picassót meg Pollockot dicsőíti, és igen, közel áll hozzám az a rész. Van néhány művész, akiről tudok hasonló lendülettel beszélni.

Hernádi Judit: Meg állapotokról is tudsz így beszélni. Arról, ha valaki egy adott pillanatban kivételes hatással volt rád.

Kern András: Igen, a nagyon nagyok esetében működik ez a dolog. Nekem ilyen Latinovits, Ady, esetleg Petőfi. Esterházy Péter, akinek minden sorát olvastam, minden szavát értettem. Mintha nekem írt volna. Vagy színházból Gábor Miklós Hamletje. Nem tudom, hogy ott ki volt zseni, Shakespeare, Hamlet, Gábor Miklós vagy Vámos László, de én tucatnyi alkalommal láttam, és úgy él az emlékeimben, hogy olyan ereje volt a játéknak, ami egyszerűen lelökött a Madách Színházban a székemről.

Hernádi Judit: Ők a te házizsenijeid a te spájzodból. Mindenkinek vannak hasonlók.

Lionel egy ponton döbbenetes mondatot vág Maude fejéhez: New York nem ismeri el magát.

Hernádi Judit: És mennyire igaz! Ez a nő pontosan tudja a helyét a világban, magasról tesz New Yorkra. A két ember között akkora a szakadék, hogy Lionel el sem tudja azt képzelni, hogy ha valaki egy ilyen festmény birtokába kerül, akkor nem kezd el azonnal partykra járni. De hát Maude nem pénzt akar keresni.

Kern András: Tényleg nagyon durva az a mondat, Lionel meg is ijed kicsit, korrigálja magát rögtön.

Változott az előadás a bemutató óta?

Hernádi Judit: Még mindig érik, alakul. Dolgozunk rajta. Az ember játék közben jön rá arra, hogy mi mit jelent. És vannak utalások, amiket csak szépen, lassan rakunk össze.

Az interjút készítette: Jászay Tamás
vaskakas.hu

A SzínházTV április elsején mutatja be a produkciót, amelyre ITT tudnak jegyet váltani.