2013 novemberében mutatta be a Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a FÜGE és a Szkéné Színház Paul Foster I. Erzsébet című darabját, amely számos szakmai elismerés után múlt évben búcsúzott a közönségtől. Május 14-én azonban online lesz látható.
A darabról:
A vándorművészek az uralkodók versengését éneklik (pontosabban: énekelnék) meg erőteljes és igencsak szabadjára engedett iróniával, ám a hatalom emberei meg-megszakítják előadásukat.
A Szkénében elhangzó mondatok a történelmi háttér ellenére igen frissen hatnak, hiszen Szikszai Rémusz Várady Szabolcs fordítása alapján gondos dramaturgiai munkával a maga nyelvére igazította a szövegkönyvet, Kovács András Ferenc dalai pedig szintén a történet játékos aktualitását hangsúlyozzák.
Ebbe a már-már szemtelen játékba csatlakozik az a később sokat emlegetett rendezői megoldás is, miszerint a darabbéli nőket mind férfiszínészek formálják meg: I. Erzsébetet Fodor Tamás, Stuart Máriát Bercsényi Péter, Medici Katalint Kaszás Gergő, Fülöp spanyol királyt Tóth József alakítja, mellettük pedig színre lép az előadást boszorkányként levezénylő Nagypál Gábor, illetve Keresztény Tamás, Herczeg Tamás és Király Attila is, akik több epizódszerepben is megmutathatják színészi eszköztárukat. Az I. Erzsébet egyetlen női szereplője Bodor Johanna.
„Így hitelesebb. Meg akartam mutatni, mekkora tárháza van a színésznek, hogy a színész nemtelen. Androgün lény. A jó férfiszínész legalább annyira feminin, mint amennyire férfias. Mindig ott van mindkét oldal. Nagyon fontos, hogy mi mögé bújik az ember, milyen maszkot ölt. Erzsébet királynő egy magánál csúnyább, férfias maszk mögé bújt. Lárvaarcú figurát csinált magából, kitalálta a „szűz királynő” szerepet, amivel érinthetetlenné tudott válni. Így védelmezte magát a világgal szemben.” – nyilatkozta Szikszai Rémusz a Revizornak adott interjújában.
Kritikus szemmel a produkcióról:
„Jelentem: utolértük az angolokat. Ha így megy tovább, mindjárt le is hagyjuk őket. Na jó, az angol századvégről beszélünk. A tizenhatodiknak a végéről. A Szkéné Színházban.
Ez Shakespeare kora persze, amikoris a szegény színháziaknak nagyon nehéz soruk volt. Olykor meg nagyon jó. És mivel Erzsébet, ez a nagy uralkodó jó sokáig ült az ő nehezen megszerzett trónján, amiért is meglehetős nagy árat fizetett egész életében, hát voltak neki ilyen meg olyan periódusai, vagyis hol szerette a színházat, hol meg nem annyira, és mindegyik periódusát törvények sokaságával kísérte.
Paul Foster meglehetősen vázlatos-levegős darabja – amely alig negyven éve született – meglehetős szabad kezet ad a színrevivőknek, és Szikszai Rémusz rendező és a Vádli Alkalmi Színházi Társulás csapata él is ezzel a szabadsággal: beleír és belejátszik az alapanyagba.” (HVG, Csáki Judit)
A szakma is díjazta
Az előadást nem csak a közönség, de a szakma is díjazta: a színikritikusok négy kategóriában is jelölték (a legjobb független színházi előadás, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb férfi mellékszereplő, a legjobb jelmez), amelyből kettőt el is nyert; Fodor Tamást a legjobb férfi főszereplő, míg Kaszás Gergőt a legjobb mellékszereplő elismerésével jutalmazták.
Az előadást emellett beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó 2014-es versenyprogramjába is, ahol e két kategória díját ugyancsak a társulat két színésze nyerte el, a POSzt külföldi zsűritagja, Jean Pierre Thibaudat, a metz-i Passage Fesztviál kurátora, pedig meg is hívta a társulást a rangos szakmai találkozóra.