Parti Nagy Lajos: Ibusár című darabját az Örkény István Színház és a Kék Művészügynökség közös produkciójában, Pelsőczy Réka rendezésében mutatták be 2007-ben. A különleges helyszínre, a színház előcsarnokába helyezett huszerett monodráma változatát Bíró Kriszta varázsolta az aulába, ruhatárba, lépcsőre. Most elérhetővé tette a HVG.

„Egy harisnya-szomorú, ám végzetes őszi napon, Sárbogárdi Jolán MÁV menetjegykiadó föllázad, és súlyos függelemsértés keretében előadja éjeinek harapdált gyümölcsét, az általa írt operettet.”

Egy különös történet

Sárbogárdi Jolán figurájának kétségtelenül különleges története van: 1990-ben a Jelenkorban az ő nevén jelent meg A test angyala című kisregény, ám rövidesen kiderült, hogy a szerző mögött valójában Parti Nagy Lajos rejtőzik.

Az író úgy gondolta, tartozik ennek a névnek egy sorssal is, így egy későbbi hangjátékpályázatra megírta a Sárbogárdi Jolán életéről szóló Ibusár című „huszerettet”, amelyből aztán sokszereplős színdarab, majd monodráma lett. Utóbbi változatot először Egerben mutatták be, 2007-ben pedig az Örkény Színházban, Bíró Kriszta szereplésével, Pelsőczy Réka rendezésében.

Pelsőczy Réka a darabról:

„Nagyon erősen láttam magam előtt, hogy a monodráma változatot miként kellene megcsinálnunk, hiszen úgy éreztem, ez a történet egy ember tébolyáról és mániáiról szól, egy olyan emberről, aki egyedül van, és egyebe sincs, minthogy egy jobb életről álmodozik. Erős inspirációt jelentett az is, hogyan beszél az Ibusár a színházról, a fantáziáról és a valóságból való elszabadulásról” – mondja a rendező.

Az Ibusárt Bíró Kriszta az Örkény Színház előcsarnokában, a márványpultos büfében és a csupasz ruhatárban játszotta, középen pedig a gurulós bőröndből előpakolt díszleteket helyeztek el: van itt aprócska kád, kazettás magnó, és még karácsonyfadísz is. Pelsőczy Réka azt meséli, a rendezés legizgalmasabb része az volt, hogy kitalálják, hogyan tudnak ebben az eszköztelen térben egy ahhoz hasonló varázslatos vágyvilágot létrehozni, mint amilyenbe egy gyerek csöppen bele játék közben.

„Mindannyiunk életében vannak illúzióvesztések és csalódások, akár szerelemről, akár gyermektelenségről, akár házasságról van szó. Az ember folyamatosan csalódik, de mindig van esélye arra, hogy felálljon. Mind azért drukkolunk, hogy megbánások nélküli életet éljünk, de ez persze kemény feladat. Én ebből a szempontból teljesen magaménak érzem Sárbogárdi Jolánt” – mondja a rendező.

A teljes beszámolót és az előadást ITT ÉRHETIK EL.