8 évvel ezelőtt a Mohácsi-testvérek ízekre szedték Szigligeti Ede 1849-es Liliomfiját, hogy aztán színpadra vigyék az Örkény Színházban. A csúcsra pörgetett, háromórás vígjáték sűrű családi szálairól, a mérgezett csülkös bab történetéről és a szerelem millió arcáról a rendezőt, Mohácsi Jánost kérdezte a HVG online kiadása, ahol elérhető a produkció felvétele.

Ajánló a darab elé:

A megözvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát.

A hű barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik – társadalmi különbségek miatti – reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.

Mohácsi János az előadásról:

„Szigligeti műve felett – amit szerintem senki nem olvas el, legfeljebb a belőle készült filmet nézi meg- alaposan elrepült az idő, porosak a nyelvi fordulatai, ha valaki ezt a szöveget szeretné eljátszani, akkor is le kéne fordítania magyarra. Rengeteg dolgot nem értünk belőle. Emiatt is hozzá kellett nyúlni. Másrészt darmaturgiai hibákat követett el a szerző, mint mindannyian, akik színházzal foglalkozunk. Erre voltunk tekintettel, amikor átalakítottuk a művet. (…)

Nem az volt a fő cél, hogy odapörköljünk a kultúrpolitikának, megvan annak a maga baja, persze itt-ott az ember nem bírja, hogy ne harapjon bele abba, ami elé kínálkozik, de igazából nem ezzel foglakozunk. Sokkal fontosabb volt, hogy a színészember, aki azzal foglalkozik, hogy esténként egy másvalaki legyen, hogyan formálja a magánéletét.”

A HVG cikkéből:

Az Örkény előadását látva egyetlen pillanatra sem felejthetjük el, hogy egy „színház a színházban” formát nézünk. Gyakorlatilag minden karakterből kibuggyan valamilyen drámairodalmi idézet vagy színházi közhely. De a nyomtatott egyenjelmezek, a félkész díszletek és Liliomfi kis társulatának belharcai is azt segítik, hogy a kulisszatitkok reflektorfénybe kerüljenek. Már épp kezdjük megszokni, hogy Kamilláék és Liliomfi szobája között láthatatlan, jelzésszerű fal húzódik, mire Mariska több ízben átmegy rajta, hogy a nevelőnője leszidja: legyen szíves, és ne a falon át közlekedjék!

(…) A Liliomfi pergő ritmusát nemcsak a sűrű történet és a verbális poénok adják: hol az ablakból, hol a konyhából bukkannak fel a kocsmanótákat éneklő, vagy éppen Mozartra táncoló színészek és zenészek. Az élő zene mellett hasonlóan ötletes húzás – és egyfajta tisztelgés Örkény, a színház és a társulat előtt –, hogy a történetet egy ponton egy tál mérgezett csülkös bab mozgatja (Örkény István: A végzet című egypercese beépítésével). (…)

Az előadást ITT TEKINTHETIK MEG.