A Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza március 15-ei megemlékezését Őze Áron rendezte. A videóban szerepel többek között Auksz Éva, Ivanics Tamás, Bán Bálint, Kovács Vanda és Sipos Imre.
A Bartók Ünnep online előadássorozatunk következő adásában az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak állítunk emléket. Március 15-én 20 órától Facebook és YouTube csatornáinkon tekinthetik meg műsorunkat. Számtalan pozitív visszajelzés adott nekünk erőt és energiát ebben a nehéz időben. Mi is fontosnak tartjuk, hogy ne hagyjuk kultúra nélkül a várost. Tartsanak velünk, emlékezzünk együtt!
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
Széchenyi István
Részletek Jókai Mór tudósításából, amely az Életképek című lapban jelent meg az 1848. március 15-i eseményekről négy nappal később:
„A mennydörgés azt mondja: le, térdeidre, ember, az Isten beszél! A nép szava is megdördült és mondá: föl, térdeidről, rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az; írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivívta jogait, miknek láncait legközelebb találta. (…) Éljen a magyar szabadság! E három szót hallani minden ajkról, minden utcán, minden zászlón ez van kifestve.
Dicsőség e népnek! Mely jogait egy csepp vér elfolyása nélkül ki tudta vívni; mely önmagát saját becsérzete által hagyja kormányozni. Kik a lelkesülés szent percében sem feledkeztek meg a kötelességekről, mikkel magánosok és személyi vagyon bátorságának tartoztak.
Kiket hon- és emberszeretet gyullasztott lángra, s kik közül egyetlenegynek tette sem piszkolá be önérdekű kihágással a nemzet e nagy ünnepét. Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által, egyetértve, elleneit nem legyőzve, de megtérítve, tette magáévá.”