Ahhoz képest, hogy sokáig nem gondolta, hogy bármi keresnivalója lenne a zenés műfajban, jövő hónapban Juhász Gábor jazzgitárossal a Művészetek Völgye nyitónapján ad koncertet Film-Zene címmel Ónodi Eszter színművész, akivel kihívásokról, színházi és filmes szerepeiről beszélgetett a Népszava.

Arról szólva, mit jelent számára az éneklés és a zene, a színésznő kifejtette:
„Egy a színházi és filmes munkáimtól teljesen eltérő megmutatkozást. A színház és a film esetében van egy szerep, ami nem én vagyok, hanem egy figura, ami nyilván rengeteg módon kapcsolódik hozzám, de alapvetően egy teljesen másik karakter. Az éneklésben és a zenében ez a karakter nincs, ott tulajdonképpen a zene van és vagyok én. De ennél is fontosabb szempont a közönség jelenléte, ez sokkal intenzívebb egy koncerthelyzetben, mint egy színházi előadás közben, a filmről nem is beszélve. Sokkal zsigeribb a zenés létezés.”

Azt is hozzátette:
„Fontos leszögezni, hogy még sohasem csináltam önálló estet, és nem is vonz a monodráma műfaja. Egyszerűen nagyon szeretek partnerekkel dolgozni, nem akarom, hogy rólam szóljon minden. Viszont muszáj volt valami dalcsokrot összeállítanunk, és tulajdonképpen azt vettük észre, hogy egyre inkább olyan dalok kerülnek be, amik valamilyen módon kötődnek a pályámhoz. És amik szerintünk jók. Így valami laza pályatörténet adja az alapot, filmekből, színdarabokból, esetleg más koncerten elhangzott dalokból válogatunk. De a dalcsokor állandóan változik, sőt a műsor címe is, lehet, mire ez a cikk megjelenik, már egész máshogy hívják a koncertet. Minden egyes koncert után módosítunk kicsit az előadáson az alapján, amit magunkon vagy a közönségen tapasztalunk. Szerencsére annyira zseniális zenész Gábor, hogy ha ma eszembe jutna egy dal, ő már holnap le tudna kísérni profin. Az egész koncert lényege, hogy öröm legyen számunkra és a közönség számára.”

Magyarországon azon kevés színészek közé tartozik, akik gyakran szerepelnek filmekben. Ennek kapcsán Ónodi Eszter kifejtette:
„Fogalmazzunk úgy, hogy -2018-ig valóban sokat forgattam, aztán ez a folyamat megakadt. Az elmúlt évtizedben a magyar film- és sorozatgyártás elindult egy komoly fejlődés útján, sokszínű volt a filmiparunk, és sok rendező gondolt rám, adott szerepet. Aztán a Covid, az általános gazdasági válság meg egyéb körülmények behúzták a kéziféket, ma sokkal kevesebb vállalható munka van. Így visszatekintve azt kell mondjam, hogy nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hogy legalább addig jó filmes munkáim voltak. (…) Óriási fájdalmam, hogy az HBO megszüntette a saját gyártású sorozatok készítését, mert az a szakmán belül is óriási presztízzsel bírt.”

Lassan harminc éve van a pályán. Azt is elárulta, van-e még benne szerepek utáni éhség:
„Hogyne, nagyon. (…) Azok a szerepek például, amikről mindenki velem egyetemben azt gondolta, tündökölni fogok benne, sose úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Ezzel szemben a váratlan helyekről jövő, nem is annyira vonzó megkeresések rengeteget adtak nekem. Emiatt nincs is konkrét szerepálmom, nem is volt soha. Persze, hogy van bennem éhség, olyannyira, hogy kértem a Katonában, hogy az utóbbi 10- 15 évben szokásossá vált évi egy bemutató helyett lehessek kettőben. És a jövő évadban ez így is lesz.”

A teljes interjú a Népszavában olvasható.

Népszava 2024.06.04 – 13. oldal