Ónodi Eszter: „Azt éreztem, ha nem osztom meg, hogy őrséget állok az SZFE tetején, akkor nem tudok lefeküdni aludni”
2023. június 30., péntek 08:16
Ónodi Eszter a HVG360-nak adott nagyinterjút. A Katona József Színház művésze többek közt arról beszélt, mi az, ami motivációt jelent a számára és hogy miért gondolja, hogy a társulatok a megszűnés szélére kerültek.
Egy 20 évvel ezelőtti interjúban azt mondta, a karrierje tudatosabb időszakába lépett, rájött, hogy mi mindent szeretne még színészként kipróbálni. A kérdésre, mit sikerült ebből megvalósítani, Ónodi Eszter elmondta: „Ezt úgy érthettem, hogy minden lehetőséget megragadok, hogy a lehető legkevésbé használjam a rutinomat, próbáljak új terepeket, új aspektusokat megtalálni a személyiségemben. Erre továbbra is megvan bennem az indíttatás. Lehetséges, hogy megéreztem húsz évvel ezelőtt, hogy sok olyan felkérést fogok kapni, amiben a saját, nemcsak színészi, hanem egyéb határaimat is feszegetem majd. Jöttek sorba olyan szerepek, amelyek fizikai, szellemi, zenei kihívások elé állítottak. Eljátszottam az Aglaja című filmben egy légtornásznőt, pedig életemben nem gondoltam volna, hogy cirkuszi akrobatát fogok alakítani. Vagy szerepeltem a Chicagóban tavaly, pedig soha nem hittem, hogy valaha a Szegedi Szabadtéri Színpadon fogok musicalt énekelni. Ezekre éppen azért nem mondtam nemet, mert motiváltak.”
Azt is hozzátette: „Jó ideje rájöttem, hogy ezen a pályán tervezni lehetetlen. Vagy legalábbis Magyarországon az. A társulati létezés még nyújt ugyan valamifajta védelmet, de úgy érzem, hogy ennek az utolsó utáni pillanatában vagyunk. Ha pedig megszűnnek a társulatok, akkor ez a védőháló is eltűnik majd, és még kiszolgáltatottabbá válnak majd a színészek. (…) Inkább azt a stratégiát alkalmazom, hogy az élet hozta lehetőségekből igyekszem a legjobbakat kiszemezgetni, és azokat a legjobban megvalósítani. Az olyan időszakokat pedig, amikor éppen nincs munka, elfogadni és megtalálni bennük az örömöt, a jót.
A magánéletben a halálba tudom kergetni a páromat azzal, hogy mindig nagyon tudatosan próbálok tervezni, aztán az elképzeléseket egy perc alatt írja fölül valami, így egyfolytában variálom a dolgokat. A szándék tehát megvan bennem, de az élet maximális rugalmasságra kényszerít.”
Arról szólva, miért gondolja, hogy a társulatok a megszűnés szélére kerültek, kifejtette: „A kultúrára, vagy legalábbis azok egyes szeleteire nagyon kevés pénz jut, és nálunk a színházban is folyamatos probléma, hogy jönnek olyan felkérések, amelyek művészileg ugyan sokkal kevésbé értékesek, mint mondjuk egy Shakespeare-szerep, de az embernek és a családjának egyéves megélhetését biztosítják.”
Annak kapcsán hogy a kormányoldal és a nem a holdudvarhoz tartozó művészek között jó ideje rendszeresek az összeütközések, a művészeti élet jelentős szereplői kerülnek direkt támadás alá, úgy vélekedett:
„Bárkinek a direkt megtámadása elítélendő, legyen szó egy ukrajnai falu lakosairól vagy egy közéleti szereplőről. Mondják, hogy aki kiáll a reflektorfénybe, annak tűrnie kell a bántást, de szerintem ez nem ilyen egyértelmű. Egy művészt lehet kritizálni az alakításai miatt, de hogy a politikai hovatartozása vagy olyan ügyek miatt tegyék ezt, amelyek mellé odaáll… ezt méltatlannak gondolom. (…)
Miben tud ez az ország összefogni, miben tud itt bárki bárkivel egységfrontra lépni? Nyilván itt is ezerféle érdek, szempont ütközik, mindenki félti a maga támogatását, illetve sokan teljesen kilátástalannak látják a helyzetet, és azt gondolják, hogy minek írjunk egy huszonharmadik nyílt levelet, amikor az előző huszonkettőnek sem volt semmi hatása.”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem einstandolása idején ő is megjelent a tiltakozó demonstrációkon: „Nem vagyok harcos típus, de akadnak olyan helyzetek, amikor azt érzem, hogy a torkomban van már a gombóc, és ha ezt nem tudom valahogy artikulálni, akkor rosszul leszek. Ez is ilyen volt. Azt éreztem, hogy ha nem osztom meg a harminc-negyvenezer követőmmel, hogy őrséget állok az SZFE tetején, akkor nem tudok lefeküdni aludni. (…) A szándék most is egyértelműen látszik: a független szféra teljes negligálása zajlik.”
Ónodi Eszter azt is elárulta, nem a Katonás fizetéséből él, hanem a filmek és a tévés feladatok jelentik az alapot.
A beszélgetésben arról is szó esett, hogy nemrég 50 éves lett: „Bármi jöhet, készen állok. Nem szeretném ezt az ötven évet úgy végigpörgetni a fejemben, hogy közben arra gondolok: ami innentől következik, az már a lejtő. Nagyon bízom abban, hogy lesznek még szép felívelések.”