A Katona egyik vezető színésznője, Ónodi Eszter a Nők Lapjának válaszolt. Lapszemle.

Nők Lapja 2023.05.31 – 10,11,12,13. oldal

Ónodi Eszterrel elsőként arról esik szó, hogy éjjel-nappal biciklivel közlekedik: „A praktikum indított el ezen az úton, de most már azért is örömmel tölti el a szívemet, ha bizonyos csomópontokon a biciklisávban is dugó alakul ki, mert a Föld jövőjére gondolok. (…) Ha mindannyian abból indulunk ki, hogy ez úgysem számít – mi múlhat egy emberen? -, az nincs rendben.”

Arról szólva, benne dolgozik-e a klímaszorongás, a színésznő úgy fogalmazott:
„Igen, de próbálok tudatosan koncentrálni arra, hogy ne ez határozza meg az életemet. (…) És ha 
már szorongás: a klíma után a következő mumusom a mesterséges intelligencia korlátlan fejlődése. Sokan gondolják, hogy megannyi más szakma mellett még a színészeké is feleslegessé válik. Hogy a gép majd simán létrehozza a tökéletes hasonmásomat. Vagy Brad Pitt együtt fog játszani Marilyn Monroe-val. De én abban hiszek, hogy színpadon és filmben is megtörténnek olyan csodálatos pillanatok, amiket nem lehet a mesterséges intelligenciával létrehozni. Nem lehet valakibe, valamibe a lelket beleprogramozni – a művészet talán mégis megússza.”

Márciusban jött a Cseresznyéskert,este pedig a Lear királyban játszik. A kérdésre, mit tudnak mondani ezek a klasszikus darabok a mának, elárulta: „Nálunk, ha egy klasszikus anyaggal dolgozunk, az csupán azt jelenti, hogy van valami fontos benne, hiszen nem véletlenül maradt fenn az évszázadok során. Valami nagyon lényegit fogalmaz meg, és ebből a lényegből próbáljuk megtalálni a próbafolyamat során azt, ami most, 2023-ban ugyanolyan érvényes, mint, mondjuk, 1616-ban.”

Pályájáról és arról szólva, nem vágyott-e külföldre, úgy nyilatkozott: „Amikor a színészi karrieremet kezdtem, rögtön a Katona József Színházba hívtak – ami akkoriban a magyar színjátszás csúcsa volt. Ha valaki eljut a Mount Everestre, utána már mit akarjon megmászni? (…) Közben nem mondhatom, hogy folyamatosan 8800 méteren jártam, mert néha azért lejjebb zuhantam – aztán meg visszakapaszkodtam. De már a pályám elején halálosan boldog voltam, hogy tele vagyok munkával. Nemcsak színházival, filmessel is. Fel sem merült bennem, hogy elvágyódnék. Olyannyira nem, hogy amikor a kétezres évek elején a Berlinalén szerveztek egy úgynevezett Shooting Star programot – kiutazhattunk néhány napra, kifejezetten abból a célból, hogy ott különböző filmes ügynökökkel találkozzunk -, abban a pillanatban, hogy kiderült, én színházban játszom, teljesen egyértelművé vált számukra is, hogy ez nem az én utam. Aztán egyszer mégis elhívtak egy szereplőválogatásra Londonba, de éppen előadásom volt a Katonában. Nem mentem.”

Úgy érzi, most elég jó passzban van: „Akkor tudok jó energiákat kisugározni, ha jó energiákat szívok be másoktól. Vannak olyan időszakok, amikor be vagyok zárva magamba, és olyankor engem sem vesznek észre. Nem tudom, ez mitől változik. A munkától? Vagy a bioritmusomtól? Elevenebbek a sejtjeim? Mindenestre egy főpróbahét, amikor tökéletes flow-ban vagyok, mindig feltölt.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Nők Lapja 2023.05.31 – 10,11,12,13. oldal