Spindlerné Lubics Irén, Spindler Béla színművész, a Kaposvári Egyetem egykori osztályvezető tanára

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Annyi kósza hír terjed a Kaposvári Egyetem színészképzésével kapcsolatban. Sokan megfogalmazták már előttem emlékeiket. A feleség jogán, úgy érzem meg kell osztani keserves tapasztalatomat.

Kinevezése után Vidnyánszky Attila indított osztályt és azonnyomban felvitte őket a Nemzetibe. Onnantól már csak „sátoros ünnepek” alkalmával látta az egyetem a rektorhelyettes urat.

A második osztályt Eperjes-Spindler indította, dupla létszámmal. Ők voltak az egyedüli osztály , akiket nem csaptak ki színházakhoz! Öt évig nem derogált a tanároknak lejönni az egyetemre tanítani! Hozzá kell tennem, hogy mind egy szálig elkapkodták őket a színházak mire végeztek a tanulmányaikkal. A Vidnyánszky osztály tanulói férjemnek panaszkodtak, hogy senki nem tanítja őket – „Tanár Úr , már ki sem pakoljuk a bőröndünket, mert a vonaton éljük egyetemi életünket”.

Aki ismerte a férjem, az pontosan tudja, hogy „ami a szívén az a száján is” . Mindig azt mondta: “A SZÍNÉSZKÉPZÉSBEN NINCS DUÁLIS KÉPZÉS!” Hangot is adott véleményének, hogy nem lehet visszaélni a hallgatók hitével, ők tanulni jöttek az egyetemre, nem pedig statisztálni. Egyszer nagy ordításra lettem figyelmes, miözben telefonált. Felhívta őt Vidnyánszky Attila, hogy fejezze be ezt a szövegelést, mert nagyon meg fogja bánni . Férjem akkor már kiabált vele, hogy “Attila tanítsd a gyerekeidet tisztességesen, ha már elvállaltad, ne statisztáltasd őket, ez nem képzés !” és levágta a telefont.

Hogy bosszúàlló-e V.A. ? Bebizonyította. Onnantól kezdve keresztbe tett ott, ahol tudott ennek a két embernek (persze voltak emberei, akik félelemből , vagy elvhűségből segítettek neki.)

Kicsinyes dolog , de akkor már nehezen járt a férjem – nem kapta meg a részükre kijelölt és addig használt földszinti termet, az emeletre kellett felhúznia magát, hogy taníthasson. Nem akarom részletezni, de olyan is volt, hogy megtagadták a munkaszerződésében foglalt bérének folyósítását. Ügyvédi felszólítással kellett érvényesíteni. Akkor is bejárt tanítani, mert nem hagyhatta cserben a tanítványait.

Rendszeresen itthon is foglalkozott a hallgatókkal, ha kevésnek ítélte meg az óraszámot, vagy ha valaki lemaradt az anyaggal. A “ Lúdas Matyi “ c . vizsgáját nem akarták elfogadni, amelyet a Csiky Gergely Színház színpadán játtszottak a gyerekek (nagy sikerrel) , mert nem az egyetem falain belül jött létre.

Most kérdezem, a többi osztály vizsgái hol történtek, mert azok sem az egyetem falain belül. Nem szeretném sorolni tovább az igazságtalan inzultusok sorát, de ezek erősen megviselték az egészségét.

Akkor is szívesen jöttek a hallgatók. Az otthonunkban tanította őket, amíg tudta. Akkor már nem tanított az egyetemen. Lassan két éve, hogy nincs közöttünk…

Most már tudok erről is beszélni. Ez most kikívánkozott belőlem.

u.i. : Rendszeresen bejártam vizsgákra az egyetemen, de egyszer sem találkoztam V.A.- val. Ennyi ….

Spindlerné Lubics Irén