“Szeged híres város…” nem utolsó sorban az operarajongók körében. A napfény városa mára a vidéki operajátszás egyik fellegvárává, régi és új operabarátok találkahelyévé vált – nem utolsó sorban, az idén 85 esztendős karmester, Pál Tamás elkötelezett munkájának köszönhetően. A magyar opera atyjáról, Erkel Ferencről és a nevét viselő szegedi projektről kérdeztük a Liszt-díjas művészt.

Pál Tamás: Nagyon büszkék vagyunk mi, magyar zenészek, meg egyáltalán, mi magyarok arra, hogy van nekünk egy Erkel Ferencünk, aki a 19. század folyamán: a reformkorban, a forradalom korában, a kiegyezés korában mondhatni az addig nem létező magyar operakultúrát egymaga megteremtette.
Ez nagyon sokoldalú tevékenység volt, írt operákat, igazából a ma emberére már csak ez maradt, de ez messze nem volt elég akkor. Zenekart szervezett, operaházat szervezett, tehát operatársulatot hozott létre. Megteremtette az állandó játszás feltételeit és magát az állandó játszást. És ezt az akkor születő magyar operakultúrát összekötötte az európaival.

Na most, Erkel művészetét egyrészt nagyon jól ismerjük, másrészt azért van még tennivalónk, és az Erkel Projekt ezt a célt szolgálja. Elősegíti, hogy műveinek úgynevezett kritikai kiadása, tehát mindent felölelő komplett kiadása, szakszerű gondozásban megjelenjen – bár itt még vannak foltok; másrészt pedig a különben is népszerű szerzőnek a műveit még szélesebb körben terjessze, a róluk való ismeretet gazdagítsa, élményeket nyújtsunk. Ennek keretében például a kisebb méretű koncertek között vannak a Reök-palotában rendezett koncertek is, amelyek közül már a harmadikra fog most sor kerülni.

Említette a hazai és az európai operakultúra egymásra hatását. A szegedi operatagozat számos világhírű művet játszik minden évadban, és Ön pedig ennél is többet dirigált már a nemzetközi repertoárból. Miért tartja fontosnak mégis, hogy a nemzeti operakincsre is figyelmet fordítsunk ma?

Pál Tamás: Egyrészt szinte a vérünkben van, magyarázatot sem igényel a magyar opera ügye, a magyar futball ügye, a magyar vers ügye, a magyar festészet ügye – az velünk született, ösztönös kívánalmunk, és nagyon helyes, hogy így van! Közhely, de azért mondom: minél erősebb egy nemzet kultúrája, annál erősebb a társadalom.
Lényegében a mi társulatunk, a Szegedi Operatársulat is megalakulása óta ezt szolgálja: nagyon sok új magyar opera bemutatása fűződik a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatához, és nagyon sok helyre vitte el a magyar kultúrát a Szegedi Operatársulat a vendégjátékai alkalmával – ezen belül természetesen nemcsak a magyar műveket, hanem egyáltalában a magyar operakultúrát, annak egész széles spektrumával.

Milyen szerepe lehet ebben a népszerűsítő, beavató misszióban az olyan, szerényebb kamarakoncerteknek, mint amilyenek az Erkel Projekt bemutatókoncertjei a Reök-palotában?

Pál Tamás: Ezeknek van egy intimitása: az a 40-50 ember, vagy talán még annyi se, aki ebben a teremben elfér, az szinte a szereplőkkel együtt merül el Erkel világába. A szereplők ugyanabban a térben mozognak, ugyanúgy vannak öltözve, beszélgetnek velük, és ez talán a szokásoshoz képest egy intimebb, bensőségesebb kapcsolatot jelent. Ami nemcsak a közönségnek érdekes és fontos, hanem megmondom egyenesen és őszintén, nekünk is! Sokszor hiányzik a közvetlen kapcsolat a nézőinkkel, hallgatóinkkal, és ezek a kiskoncertek kitűnő alkalmat szolgáltatnak.

Végezetül hadd kérdezzem az éppen sorra kerülő alkotásról, amelynek a részleteit legközelebb hallhatják a nézők. Mit mond Hunyadi László története a mai operahallgató számára?

Pál Tamás: A Hunyadi sok más operához hasonlóan, de mégis nagyon speciálisan, a hatalom és a szerelem problémáival foglalkozik. A hatalomnak érdekében áll, hogy a riválist elpusztítsa. Ez a rivális Hunyadi László, aki László királlyal szemben egy nemzetibb, egy magyarabb és Erkelék meggyőződése szerint egy igazságosabb világot kínálna, hogyha övé lenne a hatalom. Ezt akarják elpusztítani, legalábbis időlegesen az ellentábor, László király hívei. Ezen belül lezajlik Lászlónak és Gara Máriának, a menyasszonyának a szerelmi drámája. És még egy nagyon erős vonala van a darabnak, ami az operának szintén nagyon gyakran témája: Szilágyi Erzsébet, Hunyadi László anyja keserűsége, tragédiája és fájdalma, amit a fia sorsán érez.

Az opera hajlamos arra, hogy a világ legkomolyabb dolgaival foglalkozzon. Éppen ezért van az, hogy bizony az opera szeretetéért meg kell küzdeni: nem mindenkinek van affinitása, és nem mindenkihez tudunk mi az operával eljutni. De aki eljut oda, az nagy segítséget kap arra nézve, hogy a valódi problémái világába lépjen be.

Hatalom, szerelem, szeretet és hűség kérdéseivel nézhetünk szembe egyik legszebb nemzeti operánk, a Hunyadi László segítségével.  Az Erkel Projekthez kapcsolódva a szegedi REÖK-ben hallhatják március 30-án, szerdán a zenemű részleteit az érdeklődők – Dobrotka Szilvia, Tötös Roland, Bagdi Zoltán, Ferenczy Orsolya és Cseh Antal énekművészek előadásában és Magyarország kiváló művésze, Pál Tamás karmester tolmácsolásában.