Ördög Tamás a Kaposvári Egyetemen diplomázott 2009-ben, majd elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakát is. 2009 óta a Dollár Papa Gyermekei társulat vezetője Kiss-Végh Emőkével. Előadásaik bejárták Európát, és Amerikában is több helyen megfordultak. A PRAE.hu kérdezte.
A kérdésre, voltak-e olyan tapasztalatai az elmúlt időszakban, amelyek esetleg megváltoztatják a munkamódszerét, Ördög Tamás elárulta: “Az elsődleges hozadéka ennek az időszaknak, hogy felerősítette bennem azt az egyébként már régóta érlelődő vágyat, hogy túllépjünk valahogy a színház keretein, nyissunk új irányok felé. Nemrég volt az utolsó forgatási napja az Orlando című nagyjátékfilmünknek, ami a film és színház határain mozog.”
Annak kapcsán, hogy Kaposváron végzett, elárulta, Budapest eszméletlen távolságot jelentett: “Teljesen falanszter-érzetünk volt. (…) Már az is, hogy Kaposváron voltunk és nem Pesten, akkora hátrány, amit a mai napig nem tudtunk feloldani. A kapcsolati háló nemcsak a tanár-diák viszonylatban fontos, hanem a diákok között is. Mikor a Színműn tanítottam, beleláttam, mennyire számíthatnak egymásra, meghatározó, hogy vannak párhuzamos osztályok, együtt vannak a dramaturgok, színészek, filmesek is akár, és figyelik egymást, még akkor is, ha nem akarják, mert össze vannak zárva. Ez pótolhatatlan.”
2009-ben jött létre a Dollár Papa Gyermekei. Arról szólva, milyenek voltak akkor a körülmények, lehetőségek, Ördög Tamás kifejtette: “Belső kényszer, hogy az ember saját előadásokat hozzon létre. Egyre jobban érzem annak a változásnak az ívét, hogy elkezdték színházi alkotóként megfogalmazni magukat az emberek, és nem kizárólag színészként. Nagyjából akkor indult ez a folyamat, amikor létrejött a HOPPart és a KOMA, létrejöttek az első olyan csoportosulások, ahol közösségi színházcsinálás működött, ehhez a vonalhoz tartoztunk mi is. Ma már sokakban megvan ez a vágy, és azért lehet ma valamivel egyszerűbben elindulni, mert nekünk még nem igazán volt minta. Mikor mi 2009-ben elkezdtünk dolgozni Kiss-Végh Emőkével és Varga Balázzsal, hiába volt meg bennünk az alkotás vágya, nem volt tudatos a működésünk, hanem intuíciók mentén léteztük, sodródtunk. Nem is mondtuk ki a Dollár Papa Gyermekei nevet a harmadik előadásunkig, és akkor is egy spontán gondolat volt, nem az elnevezés és megalapulás gesztusa.”
Ördög Tamás arról is beszélt, hogyan viszonyul egymáshoz a rendezői és színészi oldala: “Nem volt tudatos váltás vagy karrierépítés a rendezőként való működés. Az utóbbi években eltolódott a hangsúly a rendezés felé és csak kisebbeket játszom. Igyekszünk minden előadással emelni a lécet a Dollár Papával, egyre nagyobbakat vállalni, és a Csehovnál már egyértelműen éreztem, hogy nem működik, hogy Trigorin is vagyok, meg rendezem is, én is írtam a szöveget, ráadásul az volt az első nagytermes előadásunk a Trafóban. A színészi részemet tudatosam veszem vissza az utóbbi időben.”