Különleges fesztiválok, rangos vendégek, nagyszerű előadók, több mint háromszáz előadás – ezeket emeli ki Pályi János a 10. Színházi Olimpia bábszínházi programjából. A Bábművészeti Világtalálkozó ötletgazdája és művészeti vezetője, a kaposvári BábSzínTér Blattner Géza-díjas irányítója a teljes bábos szakma olimpiai összefogását tartja legfontosabb sikernek. Filip Gabriella interjúja.

– Először volt a színházi olimpiák történetében a program része a bábművészet. Ez Vidnyánszky Attila, az olimpia művészeti vezetője által életre hívott koncepció egyik sarokpontja volt. Bábművészként hogyan értékeli az eddig látottakat?

– Óriási lehetőséget kapott a bábszínházi világ. Némi túlzással azt mondhatom, hogy a Színházi Olimpiának köszönhetően a világ legjobb bábszínházai érkeztek hozzánk. De számomra elsősorban megtiszteltetés, szakmai elismerés, hogy a Magyar Bábművészek Szövetsége által, Asbóth Anikó elnök vezetésével létrehozott, a világtalálkozót szervező kuratórium munkájában részt vehettem, és a 10. Színházi Olimpia keretein belül megszervezhettük ezt az egész országra kiterjedő Bábművészeti Világtalálkozót… Éppen nagyon gondterhelt időszakot éltünk – előbb a covid, aztán az energiaválság –, amikor először hallottunk erről az olimpiáról. De most már nyugodtan mondhatom, jókor jött, és jót tett nemcsak a szakmánknak, hanem a közönségünknek is.

– Bábművészként sokfelé járt már a világban, visszatérő vendég a külföldi fesztiválokon. Össze lehetne hasonlítani ezekkel a mi mostani bábfesztiválunkat?

– Több és többféle bábos fesztiválról is beszélnünk kellene. Vannak speciális, egy-egy szakterületet érintő rendezvények. Ilyen például nálunk Pécsett az idén második alkalommal megrendezett Karakulit Nemzetközi Árny-Játék Fesztivál, vagy ilyen volt a fővárosban a Budapest Bábszínház szervezésében az Abstract, az I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál. De talán a legnagyobb hazai szakmai siker, hogy 13 vidéki bábszínház összefogásával sikerült az egész országot átfogó, azonos szakmai igényességgel összeállított, három hónapon át tartó programot megvalósítanunk. Elsősorban logisztikai, utaztatási szempontok miatt alakítottunk ki úgynevezett triolákat – egy triolában a három befogadó bábszínház között ingázva, egymást váltva mutatkoztak be a meghívott együttesek. Olyan műsort szerveztünk, hogy minden korosztályt meg tudjunk szólítani. Igyekeztünk változatos programot kínálni a közönségnek. Itt nálunk, Kaposváron is voltak gólyalábasok, marionettek, óriásbábok, zsonglőrök, mímesek, papírszínház, táncosok. Vendégünk volt többek között Salvatore Gatto, az olasz Pulcinella-játékos, a cseh Karromato Társulat a marionettcirkusszal, az angol humor képviseletében Clive Chandler a hagyományos Punch & Judy show-val. Eljött hozzánk Yeung Fai, aki a hagyományos kínai bábművészet világhírű népszerűsítője, és most a világjáró zenész, Jan Vanek jazzmuzsikájára mutatta be The Puppeth Show Man című kesztyűbábos előadását. Ehhez kapcsolódott Yeung Fai és Jan Vanek workshopja.

– Csak bábjátékosokat hívtak ezekre a szakmai alkalmakra?

– Igen, elsősorban szakmabelieket, bábjátékkal foglalkozó szakembereket hívtunk erre a workshopra, de jöttek olyanok is, akik ugyan nem hivatásos bábművészek, viszont nagyon is érdekli őket ez a téma, vagy esetleg az iskolában tartanak bábos foglalkozásokat. Természetesen őket is szívesen láttuk.

– Hatalmas az olimpia bábos kínálata. Az ön által szervezett kaposvári rendezvények mellett eljutott máshová is? Marad ideje az egész Bábszínházi Világtalálkozó áttekintésére?

– Nem jutott idő mindenre, de ahová el tudtam menni, elmentem. Több mint háromszáz előadás valósult meg. Folyamatosan kapcsolatban voltam a szervezőkkel. A fellépőknek közönséget kell nyerni a bábszínházak számára, és a helyi önkormányzatokkal és kulturális intézményekkel is együtt kell működniük. Vannak olyan jelentős események, amelyeket kár lenne kihagyni. Pünkösdkor Kaposváron három napon át folyamatosan mentek a Szervusztok, Pajtikák! rendezvényei, és azon a hétvégén nyílt meg Békéscsabán a Napsugár Bábszínház új épülete. Az is jelentős esemény volt. Debrecenben nyílt meg nemrég a Kemény Henrik emléke előtt tisztelgő Vitéz László-kiállítás, amely szeptember 15-ig látogatható. Június közepétől indult Debrecenben a vásári bábjátékosok seregszemléjének is tekinthető Szervusztok, Pajtikák! elnevezésű szabadtéri „láncfesztivál”, amelyet előtte már tíz megyeszékhelyen közel húszezer néző látott. Június végén a Magyar Zene Házánál zárjuk a világtalálkozót, de bábos programok még lesznek országszerte…

– Valahol azt nyilatkozta, hogy már a harmadik Vitéz László-bábjával tartja az előadásait. Talán az első kettő már ott is van Debrecenben?!

– Ezt a debreceni Világ közepe című tárlatot a Kossuth-díjas bábművész, Kemény Henrik hagyatékát gondozó Korngut-Kemény Alapítvány és a Vojtina Bábszínház rendezte. Tehát elsősorban a Kemény-Korngut családnak, Heni bácsinak, az ő munkásságának állít emléket. De nyilván ennek kapcsán beszélhetünk arról is, hogy milyen volt a régi vásárok világa, hogyan lett a Magyar Örökség része a Vitéz László-játék, és hogyan folytatódik ez a hagyomány a mai világban.

– Kemény Henrik-díjas bábművészként nyilván sokfelé hívják. Ezen a nyáron még hol mutatja be a saját Vitéz László-változatát?

– Vannak meghívásaim, de ha túl leszünk a 10. Színházi Olimpián, jó lenne egy kicsit pihenni a családdal, és készülni a következő évadra. Nekem nagyon kedves és régi játszótársam Vitéz László, de most sok feladatot ad a kaposvári BábSzínTér is.

Az interjú eredetileg a Nemzeti Magazinban jelent meg.