Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda tulajdonosa, az ország legjelentősebb magánszínházának alapítója. Igényes szórakoztató és művészszínházi előadásokat hoznak létre, parádés szereposztásokkal, a legnagyobb honi sztárokkal: évente 600 előadást játszanak, melynek negyven százaléka vidékre is eljut.
A közgazdász a “90-es évektől kezdve építi színházi vállalkozását, előadásai a Belvárosi Színházba nfolyamatosan teltházasak. Az Erzsébetváros érdeklődésére elmondta, büszkén vállalják szabadságukat, és soha semmilyen központi forrásra nem pályáznak. “Teljesen felesleges, úgysem kapnánk” – fogalmaz, hozzátéve véleményét a független, alternatív színházakat érintő helyzetről.
“A kultúra sokszínűsége a legfontosabb, a kis színházak szerepe, vállalása óriási! A jövő szempontjából a legnagyobb érvágásnak tartom, hogy megszűnhet a sokszínűség lehetősége” – fejtette ki Orlai Tibor.
A jelenlegi nehézségekbe Orlai Tibor a 24.hu cikkében is beavatott. Úgy látja, hogy a független és magánszínházak kettős szorításba kerültek: míg az egyik oldalról elapadtak a kultúrára szánt források, a másik oldalról rohamosan emelkedtek a működési költségek. Ennek következtében egyre több társulat és játszóhely léte kérdőjeleződik meg, ami szerinte jól látszott már a szabadtéri szezon lerövidülésén is. Télen meg nyilván majd ismét a rezsiszámlák hozhatják el az újabb bezárási hullámot.
Azt is hozzátette: „Sok esetben pedig azt tapasztaljuk a vidéki partnereink részéről, hogy nagyszínpadi körülmények közé inkább csak kamara előadásokat hívnak, mert egész egyszerűen ez az, ami veszteség nélkül lebonyolítható.” Ebben az óvatosságban nagy szerepe van a szállítási költségek megugrásának is.
“lyenkor az ember megpróbál addig nyújtózkodni, ameddig a takarója ér, amennyiben valameddig tud érni. Ez egy nagy kérdés, hogy meddig lehet és milyen kompromisszumokat meghozni a jelenlegi helyzetben. Hol van az a pont, amíg még tudjuk tartani azt a színvonalat és brandet, amit az elmúlt tíz–tizenöt évben felépítettünk, ami alapján működünk, és ami alapján a nézők szívesen járnak hozzánk? Lehet-e csökkentett bemutatószámmal, kevesebb kísérletezéssel ezt fenntartani úgy, hogy közben még tükörbe is tudjunk nézni?”
– fogalmazott a 24.hu-nak Orlai, aki szerint ez folyamatos dilemma manapság a szcéna szereplői számára.
A saját működésükön is tapasztalja, hogy kevésbé mernek belevágni kísérletezőbb előadások megvalósításába. Pontosan azért, mert egy esetleges bukással járó rizikó sokkal súlyosabb a jelenlegi gazdasági körülmények és finanszírozási lehetőségek között. Márpedig a bukás minden színház életében benne van, nincs olyan szerinte, aki csak sikeres előadásokat visz színre.
Orlai szerint azonban történelmi léptékű hiba lenne, ha a kultúrpolitika elengedné a nem szórakoztató előadásokat készítő független, progresszív színházak kezét:
Az a progresszió és érték, ami ezekben az alkotói műhelyekben felhalmozódik, fokozatosan kellene, hogy beépüljön a kőszínházakba. Ennek ellehetetlenítését és leépítését a legrosszabb kultúrpolitikai döntések egyikének tartom, amit egy ország vezetése elkövethet.