A Kolibri Színház bábművészeti vezetőjével, Orosz Klaudiával olyan kérdéseket járt körül a Pepita Magazin, hogy mégis mi a különbség tervezői szemszögből a felnőtt és a gyerek darabok között? Vajon mennyire nőtt meg az érdeklődés az utóbbi években a bábkészítés iránt? Lapszemle.

A kérdésre, ogyan került a színház, a bábok közelébe, a tervező elárulta:

„Bolgár származású vagyok, így Szófiában tanultam eredetileg díszlet és jelmeztervezőként és ott is végeztem. Amikor ideköltöztem, mert férjhez mentem, elkezdtem munkát keresni. Az Állami Bábszínházban találtam egy lehetőséget. A bábműhelybe kerestek bábkészítőt. Itt találkoztam a bábokkal először, hiszen kint nem volt ekkor még hasonló lehetőség. Ott, a műhelyben tanultam meg a bábok életéről minden titkot, köszönhetően a műhelyes kollégáknak. Akkoriban a színházban dolgozott Koós Iván és Bródy Vera is többek között, akiktől rengeteget tanultam. Ők voltak a mestereim is egyben.”

Arról szólva, mennyit változott azóta maga a szakma, mióta elkezdte tanulni ezt a mesterséget, kifejtette:

„Nagyon erős változások vannak. (…) Most már sokkal könnyebb színésznek, tervezőnek vagy akár külön rendezőnek tanulni, mint régebben. Bár igaz, ami igaz tervezői szak nincsen külön, de van specializáció, lehet rá szakosodni a Képzőművészeti Egyetemen, ahol én is tanítottam 20 éven keresztül. Ott a látványtervezésen belül van lehetőség bábot is választani. (…) Én 2020-ban hagytam abba a tanítást, de akkoriban nagy érdeklődés övezte. Volt olyan is, hogy az osztály több mint fele a bábbal szeretett volna foglalkozni. Ez pedig egy nagyon jó dolog, illetve jó érzés is egyben.”

10-20 évvel ezelőtt mintha csak gyerekeknek szóltak volna a bábelőadások. Most viszont sorra jönnek a jobbnál jobb felnőtt bábdarabok. Ennek kapcsán az alkotó úgy nyilatkozott:

„Teljesen igaz, hogy régebben kizárólag, vagy legalábbis szinte kizárólag gyerekeknek szóltak a bábelőadások. Nagyon ritkák voltak az olyan darabok, vagy akár bábok, amik kifejezetten felnőtteknek készültek. Volta persze kísérleti stúdiók, ahol nemcsak gyerekeknek készültek az előadások, sőt zenés bábdarabok is készültek. Ekkor született meg Mandarin és Petruska is, amik világszerte rendkívül híresek lettek. Azt nem tudom, hogy mennyire voltak ezeken az előadásokon teltházak, de az biztos, hogy mióta a fiatalabb generáció átvette a szakmát egyre több az érdeklődő. Nagyon örülök annak is, hogy elindult ez az irány és végre felnőtteknek is készülnek bábelőadások. Amik nem mellékesen sikeresek és látványosak. Sokan pedig szívesen megnéznek egy ilyen különlegességet.”