Egy író és egy zenész, egy végtelen barátság, dialógusok, próza és vers és a húrokból áradó zene. Grecsó Krisztián felolvas, mesél és egy kicsit muzsikál, Szabó Balázs zenél, mesél, improvizál és egy kicsit felolvas – avagy szerepcserés a játék, de ettől (is) jó. Az előadást a két művész nagyon ritkán játssza, mindig külön próbákkal készülnek ezekre a különleges, számunkra is ünnepi alkalmakra. A közönség idén nyáron egyetlen lehetőségént a Zsámbéki Nyári Színházban találkozhat a produkcióval július 30-án a Zichy-kastély szabadtéri színpadán.
Hogyan jött a Múzsasirató ötlete? Előbb volt a barátság és abból lett egy produkció, vagy előbb volt a produkció ötlete és abból alakult egy jó emberi kapcsolat?
Egyszer egy nehéz estén, bő tíz éve felrázott engem ez az ember. Véletlenül együtt meséltünk egy színpadon. Úgy, hogy semmit sem tudtunk a másikról. Akkoriban kerestem társdíjast magam mellé az Aegon-díjra. Az az este olyan mélyre ment, olyan jól esett, hogy rögtön tudtam, ő lesz a társdíjas (akkoriban az Aegon Művészeti Díjas választhatott társművészetekből egy kollégát – a szerk.).
Milyen szövegeket és milyen dalokat hallhatunk az előadáson? Ahogy az idő telik és különböző hatások érnek benneteket, változnak a szövegek, dalok, netán adaptalodnak az aktuális jelenhez?
Mindig változnak, legalábbis a prózák. Meg a dalok egy része. Persze a közös dalok lassabban újulnak, de már érik egy közös új dal, amit a Szabó Balázs Bandája fog játszani, és bízom benne, hogy talán előkerül valami belőle.
Próbáltok-e még ilyenkor, vagy teljesen spontán össze tudtok ülni a színpadon és ott folytatni ahol legutóbb abbahagytátok?
Ez az előadás mindkettőnk életében ünnep, nagyon-nagyon-nagyon ritkán játsszuk. Ezért mindig sokat próbálunk előtte. És mindig hosszan hangolódunk egymásra.
A nyelv és a zene egyaránt ritmus és íróként te is sokat inspirálódsz zenéből – magad is szeretsz zenélni. A szövegek válogatásakor egy ilyen előadásban inkább a tartalmi oldal, vagy inkább a zenéhez kapcsolódó ritmus, ami segíti a válogatást, az inspirációt. Azaz hogyan válogattok:?inkább zenészként, vagy inkább íróként?
Szerencsére Balázs ezer szálon kötődik az irodalomhoz, és nem csak úgy, hogy az én verseim időről-időre megzenésíti, hanem klasszikusokat és kortársakat egyaránt megszólít. Ezek a megszólítások aztán tovább gyűrűznek a mi esténken is. Nagy Lászlót én írom tovább, ehhez jön ő Pilinszkyvel, én Babtissal. És persze mind saját mű, de ott tükröződnek a klasszikusok víztükrén.
Ahogy utaltál is rá, a Múzsasasirató nem „túljátszott” a produkció. Zsámbék után színpadra léptek még valahol így ketten a nyár folyamán?
Dehogy! Zsámbék az egyetlen lehetőség, hogy ezt a formációt valaki megnézze. Idén már biztosan nem lesz többet színpadon. Bízom benne, örülni fogunk egymásnak, úgy értem a nézőkkel. Ők nekünk és mi nekik.