Egy rezidenst nemrégiben először osztottak be önálló ügyeletre a munkahelyén, a Sürgősségi Orvostani Klinika egyik részlegén. Úgy izgult előtte, mint egy újdonsült színész vagy énekes, aki korábban még sosem állt színpadon. Bár ez a hasonlat az esetében talán nem stimmel, mert ő éppen otthonosan mozog a színpadon, hiszen húsz éve az Operaház ismert énekese, csodás basszbaritonja van. Hábetler András történetét írta meg a 24.hu.
„Szeretném, ha tisztáznánk, nem arról van szó, hogy felcseréltem az operát a gyógyítással, hanem párhuzamosan csinálom a kettőt. És azért sem fogok beledögleni, mert akkor fabatkát se érne az egész. De egyiket sem akarom elengedni. Képtelen lennék rá, még ha ez azzal is jár, hogy minimum két életet kell élnem, és most még a családomat nem is említem. Nézze, a boldogság…, vagy ne legyünk ilyen patetikusak, az életben való boldogulás az tényleg nagyon relatív dolog, mindenkinek mást jelent. De talán egyértelmű, hogy az az ember mondható elégedettnek, aki belakja, vagy, mondjuk így: kitölti a helyet, ahol otthon lehet. Nem így van?” – kezdte szavait Hábetler András.
„Vegyük a színházat. A színház, az opera egy szerelem. Az eddigi húsz év alatt olyan hatalmas, katartikus pillanatokat élhettem meg, amiket a legszívesebben örökre megállítottam volna. Ez nem történik meg ám minden áldott este, hogy az énekes teljesen együtt lélegzik a közönségével, te az ő markukban, ők a tiédben, jönnek velem több százan, egyfajta boldogító, kölcsönös kiszolgáltatottságban, eredményezzen ez az együttlét döbbent csendet, vagy nevetést, vagy őrjöngő tapsvihart. Olyan ez, mint a mákony. Amiért mások isznak vagy drogoznak, mániákusan csajoznak, eszementen sportolnak vagy éppen vásárolnak – nekünk az a színház terepe. Hogy is lehetne ezt a katartikus élményt csak úgy elengedni?” – teszi hozzá.
Most jön a gazdasági oldal. Nem sokan tudják, hogy egyetlen magánénekes sem rendes tagja az Operának. Ez egy művészi státusz, nem munkajogi. A viszony szerződéses, tehát bármi megtörténhet: sose tudod, hogy a következő évben hány és milyen minőségű munkád lesz, egyáltalán lesz-e.
Az énekes arról számolt be, hogy a Covid alatt meg legalább egy kerek éven át se munkája, se jövedelme nem volt.
A Coviddal nagyjából egy időben történt még valami. Hábetler Andrásnál veserákot diagnosztizáltak.
Megrendültem azon, milyen törékeny az élet. Majdnem ötvenéves vagyok, nincs három forintom sem a bankban, viszont van családom, gyerekeim. Mi a fene lesz itt, ha…?
Egy nagyszerű orvos, a laparoszkópia nagymestere operálta meg Pécsett, tökéletesen kipucolta belőle a daganatot, így életben maradt. Ezek után kezdett el derengeni benne: lehet, hogy máshol vannak az élet prioritásai, mint ahol ő mozog. Talán a tudás, amivel őt megmentették, kicsit többet nyom a latban, mint az, hogy egy bizonyos színházi jelenetben hányat lép balra vagy jobbra az énekes. Eszébe jutott, hogy van itt egy másik világ, aminek az ajtajához véletlenül van is kulcsa, még ha eddig nem is lépte át a küszöböt.