Bálint András és Jordán Tamás közös darabot írtak – barátságukról, színházszenvedélyükről, szerencséről, tehetségről, társakról, kortársakról, nagy generációkról, hűségről, csalódásról. Arról, ami volt, ami van, és ami még lehet. Azt a címet adták neki: BÁLINT+JORDÁN=160. A Rózsavölgyi Szalonban lépnek fel együtt, új produkciójukhoz trailer is készült, Bálint András pedig az Inforádiónak árult el kulisszatitkokat a darab létrejöttéről.

A Bálint + Jordán = 160 című előadást péntektől tűzi műsorra a Rózsavölgyi Szalon. A színdarabról, a két színész-rendező barátságáról, valamint régi és nem is olyan régi emlékeiről kérdezte az inforádió a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Bálint Andrást.

Az alkotó szerint ahogy idősödik az ember, egyre több munkát kell belefektetnie egy-egy produkcióba. „Az ember alaposabb is lesz, kevésbé hányaveti, kevésbé gőgös, kevésbé nagyképű”.

A Bálint + Jordán = 160 című előadásról elárulta, Molnár Ferenc írásaiból állították össze a szövegkönyvet, amelyen főleg ő dolgozott: „Amikor Tamás úgy döntöttünk, hogy mégiscsak csinálunk valamit így, 80 táján, akkor azt mondtuk, hogy Molnár, és elkezdtünk saját magunkról beszélgetni. Nyilván kapcsolódik ez Molnár Ferenchez meg a színházhoz meg az egész életünkhöz, színházban és filmen eltöltött életünkhöz. Végül is mi összeszerkesztettünk egy színdarabot, olyan 85-90 percben, amiben párbeszédek vannak, ezeket azért nagyon alaposan előkészítettük, kidolgoztuk és megtanultuk, úgyhogy tulajdonképpen mi egy darabot mondunk. A saját szavainkból lett összeállítva, igyekszünk szórakoztatók lenni Molnár Ferenchez méltón” – mesélte.

A barátságról és az emlékezésről is szól az előadás. Jordán Tamással szomszédok voltak a Budafoki úton, egy osztályba jártak az általános iskolában, volt, hogy évekig nem találkoztak, de sokat dolgoztak együtt. Sok a hasonlóság bennük, de sok a különbség is, a darabban ezt próbálják meg körbe járni – idézte fel Bálint András.

„Barátság, szakmai barátság, összetartozás, bajtársiasság is van ebben, meg szakmai kíváncsiság. Nem hiszem, hogy féltékenyek lettünk volna egymásra, bár volt egy kis rivalizálás. Volt, amikor nekem ment jobban, volt, amikor Tamásnak, volt, amikor úgy éreztük, hogy de jó, amit ő csinál, előfordult, hogy azt gondolta, hogy de jó, amit én csinálok, és hát a szerencse, erről beszélnünk, hogy a szerencsének milyen nagy szerepe van a mi pályánkon. Hogy lehet használni a szerencsét? A tehetség része az, hogy az ember használja a szerencsét, hogy fölismeri a lehetőséget, és él vele” – nyilatkozta Bálint András.