Osváth Judit három éve végzett Máté Gábor és Dömötör András osztályában a Színművészeti Egyetemen. Azóta szabadúszó és a filmezés sem kerülte el (Memo, Ketten Párizs ellen). A Papageno kedvenc szerepéről kérdezte.

A teljes interjú ITT olvasható.

A kérdésre, hogyan élte meg a felvételit, Osváth Judit elmondta: “Kimerülten kiabáltam két társammal, amiért nem az én koncepcióm érvényesült egy jelenetben. (…) Mondanom sem kell, mennyire kínos volt, azt hittem, hogy ott ért véget a felvételim.”

Az egyetemi évek alatt játszotta legkedvesebb szerepét, a Sirályból Mását. Arról, mi fogta meg a lányban, kifejtette: “Megejtően egyenes. Nem hazudik, mert képtelen rá. Nem játssza meg magát semmilyen helyzetben. Reménytelenül szerelmes és az idő sem gyógyítja be a sebeit. Gyönyörű és fájdalmas állapot.”

“Fiatal nőként is megfogható és átérezhető számomra a reménytelen szerelem ezen szintje. Mása pengeélen táncol, nehéz eldönteni, hogy tapintatlan vagy kendőzetlenül őszinte. (…) Mása által értettem meg, hogy a személyiségembe befészkelte már magát egyfajta karcosság. Fel sem tűnt, mennyire megkeményítettek az évek során felgyülemlett különböző traumák, szerelmi csalódások, azok a körülmények, amelyekkel szemben tehetetlennek éreztem magam” – árulta el Osváth Judit.

Azt is hozzátette, szakmai tekintetben mi az, amiben segítette Mása megformálása: “Megértettem, hogy a lelki alkatom nem feltétlen arra predesztinál, hogy csak naivákat játsszak.”

A teljes interjú ITT olvasható.